Van egy magyar, szállóigévé vált sóhajtás, hogy lesz még szőlő, és lesz még lágy kenyér. Vagyis bízzatok testvérek, mert jó az Isten, jót ád. Mi magyarok még a nemzeti himnuszba is belefoglaltuk, hogy elég volt a szenvedések és nyomorúságok sorozatából, ráadásul olyannyira, hogy Kölcsey Ferenc már 1823-ban írásba adta, hogy megbűnhődte már e nép a jövendőt (is).

Amint a következő századok azt tanúsíthatják, hogy bárcsak a próféta szólt volna belőle, hiszen 1823 óta csapás-csapás után látogat bennünket, mégpedig nem csak háborús időkben,

hanem az úgynevezett békeidőkben is.

Régen a fegyvercsörgéstől mentes éveket boldog békeidőknek hívták, mikor a nemzetek erőt gyűjtöttek, lélegzetet vettek, legalábbis a bölcsőket és a kaszárnyákat megtöltötték, de mára

már a béke évek is a pusztulást hirdetik.

Ugyan nem csak nálunk, hanem az egész kerek világon, akár gazdasági válságról szóljanak a hírek, akár a globális felmelegedésről mesélnek, akár a 2012-es végítélettel riogatnak, vagy csak a békeidők térben korlátozott mészárlásait ecsetelik.

A pusztulás szaga járja be a földet és a tengereket, s a nagy haláltáncban a megromlott erkölcsök még tovább romlanak. Hát valóban szükségünk volna egy kis bíztatásra, a szebb jövő reménységére, hogy talán egyszer valóban lesz még szőlő és lágy kenyér mindenkinek, ráadásul ebben a sorrendben. Előbb a szőlő, s aztán a kenyér.

Ugyanis bibliai szimbolikában a szőlő és a bor a spiritualiatás metaphorája, a kenyér pedig a testi létezésé.

Amikor mi keresztények az Új Bor ünnepét éljük, szó sem lehet a bor ünneplésének Bacchus-i, kicsapongó változatáról, hiszen a test mámora és a lélek öröme között kibékíthetetlen ellenségeskedés van. Az Új Bor ünnepe nekünk Jézus Krisztus áldozatáról szól, aki az Utolsó Vacsorán azt mondja a tanítványoknak, hogy e pohár amaz Új Szövetség az én vérem által, mely sokakért kiontatik, másfelől pedig, hogy "Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."

A Krisztus keresztáldozata pedig Isten láthatatlan szeretetének a látható megnyilvánulása volt. A Lélek erejének ünnepe. A halál erői szétforgácsolnak, szétszakítanak bennünket, akár

családban, akár nemzetben, akár emberiségben gondolkodunk és élünk.

Egyes-egyedül csak a Krisztus áll szemben minden sötétséggel, az ő szent Lelkének erejével.

Őbenne van az élet, amely megtartja a családokban a szeretetet. amely egyesít minket nemzetként és globális emberiségként is, nem azért, hogy a nemzetközi pénzváltóknak

rabszolgáljunk, hanem hogy Isten mind nagyobb dicsőgére éljünk, szeretetben, szépségben és szentségben. Ámen

György L. Attila

Új Kenyér 2009

Holnapi kenyerünket add meg ma !

Az Új Kenyér ünnepe akár pogány arató ünnep is lehetne, ha pusztán csak a földi búzát érlelő isteni kegyelmet ünnepelnénk, amelyet lisztté őrölnek, hogy megsüssék belőle az esztendő új kenyerét.
Jól lehet az aratásért is valóban hálával tartozunk a mindenket tápláló és mindenekre gondot viselő Istennek, de a kenyér, mint az élet szimbolúma, a jézusi jelképek közé számláltatott.
Ezért az Új Kenyér Ünnepe nem csak az aratásért való hálaadás évenként megújuló alkalma, hanem a hitbéli elmélyedés, a hívő töprengés és meditáció áldott lehetősége is. Egy óegyiptomi bölcselő azt tanította, hogy ami fent van, az van lent is, és ami lent van, az van fönt is.
Pál apostol erről azt írja, hogy Isten orcája meglátható az általa teremtett világ rendjében, azzal a megjegyzéssel, hogy nem a látható világból lett a láthatatlan, hanem a láthatatlanból teremtette Isten elő a láthatót.
Mikor a tanítványok megkérték Jézust, hogy ugyan tanítsa őket imádkozni, amint Keresztelő János is tanította az ővéit, akkor Jézus megtanította nekik a Miatyánkot, belefoglalva a mindennapi kenyér iránti kérést. Azonban a görög eredeti szöveget bátran lehet úgy is fordítani, vagy értelmezni, hogy a holnapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Pál teszi hozzá, hogy a hit a remélt dolgok valósága, éppen, mint például a holnapi kenyér.
Vagyis az imádságos kérés azt jelenti, hogy Isten igéreteinek beteljesülését add meg nekünk ma. Erre csak a koronát teszi fel Jézus, amikor azt mondja, hogy Én vagyok a mennyei kenyér, amely az Égből szállott alá. Valaki eszi az én testemet, nem éhezik meg soha.
Vagyis jóllehet az aratás valódi aratás, a frissen sült, új búzából való kenyér pedig az új esztendő első kenyere, ami méltó a hálaadásra önmagában is, de a menyből alászállt Krisztus maga a hit holnapi kenyere, amelyet a hívők imádságban meg kell nyerjenek még ma.
Ünnepi hálaadásban és szüntelen imádságban kell tehát megszegnünk az ünnepi kenyeret, de talán nem csak ezen a napon, hanem minden egyes alkalommal, amikor a kenyér megtöretik házanként, családonként, tányéronként, mert Isten a holnapi kenyér reménysége miatt, mintegy ráadásképpen megadja és megáldja az asztalra kerülő mindennapi kenyeret is. Dicsértessék azért az ő szent neve mindörökké!
Ámen.
György L. Attila

2009 Pünkösd

Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten lelke van !
(1. Kor. 7:40)

Boldogító tudni, hogy mint egyház, mi a Krisztus földi teste vagyunk. De még boldogítóbb kell legyen a tudat, hogy ebben a testben a megelevenítő lélek a Krisztus. Amint azt Pál apostol ismételten hirdeti: (1Kor. 3.16)
"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?" De milyen is ez a bennünk lakozó Krisztusi Lélek?
Történt egy alkalommal, hogy a tanítványok egy szamaritánus faluban szerettek volna szállást kapni, de nem fogadták be őket sehol. Azt kérdezte tehát János és Jakab Jézustól, hogy akarod-e mester, hogy égi tüzet kérjünk alá, mint azt Illés is tette, hogy eméssze meg a falut minden lakosával együtt? Jézus pedig azt felelte, hogy "nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. "
Feltétlenül ismernünk kell a bennünk lakozó Krisztusi lelket, nehogy a magunk igazsága tudatában krisztustalanul viseljük magunkat. Ugyanis legfontosabb keresztényi feladatunk a Krisztus követése. Nem a bibliai történetek szolgai másolata, hanem az értelmes, hitből és lélekből fakadó Krisztus követés, azaz hitünkhöz a krisztusi jócselekedeteknek a következetes társítása, ennek naponként és szünet nélkül való gyakorlása.
Azaz ha a jelenvaló gonosz világban a banki kamatok szabják a törvényt és táplálják a modenkori rabszolgaság kereteit, akkor nekünk azért szabadoknak kell lennünk. Ha a jelenlegi árucsődület és a medertelen kereskedelem kapzsivá teszi az embereket, nekünk nagylelkűeknek kell lennünk. Ha a mohóság szüntelenül fegyverkezik is, és háborúkat szít, nekünk békére kell törekednünk.
Ahol szüntelen hazugságokkal mossák az agyakat és mérgezik a szíveket, nekünk igazat kell mondanunk, és az igazságra kell igyekeznünk. Ahol elnyomás és zsarnokság van, ott küzdenünk kell a zsarnokság ellen, és az elnyomottak mellé kell állnunk.
A halál kultúraja ellenében az életet kell hirdetnünk a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, aki meghalt és feltámadott értünk a bűnök bocsánatára.
Ez krisztusi követelmény rendszer. Erre nézvést bárki láthatja, hogy a saját erőnkből ez lehetetlen. Viszont minden lehetséges annak, aki hisz, a bennünk is lakozó Szent Lélek által, mert az Isten cselekszik ekkor értünk és általunk, hogy az ő bizonyságai legyünk.
"A bennünk lakozó krisztusi lélek pedig a Krisztusról tesz bizonyságot, amint azt Pál jelenti ki: mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. " 1Kor. 1.23
A Krisztus erre a földre nézve két alapvető tanítást adott:
1. Minden ember egyenlő értékű, mert a Krisztus meghalt a császárokért és a rabszolgákért egyformán.
2. A kenyeret meg kell osztani egymással, nem pénzért és nem fizetségért, hanem mint egy családban az igaz testvéri szeretet mértéke szerint.
A Krisztus a mennyeiekre nézve két alapvető tanítást adott:
1. Bánjuk meg bűneinket. 2. Térjünk meg (vissza) Istenhez, és akkor van bűnbocsánat Őbenne és lészen örök élet Ő általa.
Ennél kevesebbet soha nem szabad hirdetnünk és képviselnünk, tehát cselekednünk, mert ez a kereszténység és a Krisztus követés minimuma.
A Lélek adjon nekünk erőt, álhatatosságot és bátorságot a hegyeket mozgató hithez.
Amen. - György L. Attila -

2009 Húsvét

Szükségünk van feltámadásra.

Ahogy éjszakára jő a nappal, s a télre a tavasz, úgy kell jöjjön a szomorúságra az öröm, a bánatra a vigasztalás, a háborúra a béke, gyászos halálra a megújuló élet, és a Sátánnal folytatott küzdelemben minduntalan ismétlődő vereségekre így válaszol majd a mindent lezáró győzelem a Krisztusban.
Ha szükségünk van a mindennapi kenyérre, akkor méginkább szükségünk van a feltámadásra, mert a földi kenyér földi testünket táplálja a halálra, míg a feltámadás átvisz bennünket az örök életre, amelyet nem söpörhet el egy hurrikán, nem temethet be egy lavina, nem tud repülőgéppel lezuhanni, és nem robbanhat fel a rakétákkal.
A földi élet rövid, ezt tanúsítják az előttünk járt nemzedékek mind, és mi mégis néha úgy teszünk, mintha soha nem kerülne ránk a sor, hogy haza kell menni, amikor már nem a mindennapi kenyér lesz a legfontosabb kérdése a pillanatnak, hanem a béke és a bűnbocsánat.
Ahogyan a napi kenyérért való ádáz hideg vagy éppen fegyveres háború, avagy a kenyérre való vajért, mézért, tányérról lelógó bifsztekért, a fogyasztásért, az élvezetért, legfőképpen pedig a hatalomért gyakran gátlástalan eszközökkel folytatott globális és folytonos csata legfoglalja sokak szinte minden gondolatát, úgy kellene inkább a feltámadásért küzdenünk, ha kell fogcsikorgatva vagy akár foggal-körömmel is minden gonosz ellen.
A feltámadásért vívott harcban azonban csak egy valódi ellenfél van: az én, vagyis mindenkinek saját maga, amint ezt Jakab apostol is igen világosan megmondja:
"Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” Jak. 1,14-15."
Ezért hogy Pál apostol szavaival éljünk, a keresztényeknek nem érdemes árnyékboxolással foglalkozni, vagy kiüresedett liturgiába savanyodni, hanem Jézust kell követnünk mégpedig ha lehet tétovázás, kitérők és zsákutcák nélkül.
A feltámadás útja ugyanis a bűntől való folytonos menekülés, az önző kívánságoktól való megszabadulás, vagyis az önmegtagadás. Ez pedig embernek lehetetlen, hacsak újjá nem születünk a Krisztusban való hit által, aki szenvedett, meghalt és feltámadott értünk, hogy nekünk reménységünk és bizonyosságunk legyen az utolsó napon, mikor meg kell jelennünk az Úr Isten színe előtt. Legyen azért az Ö nevén minden áldás és dicséret ma és mindörökké, jöjjön el a békesség és hit az emberek szívében, hogy Jó az Isten és jót ád legeslegvégül mindeneknek ! Amen

2008 Karácsony - Adj esélyt Jézusnak !

ADJ ESÉLYT JÉZUSNAK
(Ézsaiás 9:6)

Az, hogy baj van a világgal, nem újdonság. A világ beteg.
A betegség oka a bűn. A betegség tünetei: éhezés, erőszak, elnyomás, kizsákmányolás, puha vagy nyílt diktatúra, háború stb.
Az egyik legsúlyosabb tünet azonban a karácsonyi kiárusítás. Földünk nagyobbik felén munkaszünettel ünnepeljük a Karácsonyt, de egyre kevésbé azért, hogy megemlékezzünk Jézus Krisztus születéséről, hanem hogy össznépi táncot lejtsünk az aranyborjú körül.
A betlehemi csillag fénye elhalványodik a neonreklámok össztüzében, s a napkeleti bölcseket fellökik a tülekedésben.
Csak az a kamatláb ne volna !
Ez gáncsol el minden jóérzést, emberbaráti törődést, kegyes jóindulatot, mert satuba szorítja az emberi életet oly annyira, hogy kiprésel belőle nem csak verítéket és vért, hanem szinte minden áldozni tudást, önzetlenséget és jóakaratot is.
Így válunk gyakran üres biomasszává ember lények helyett.
Ahelyett, hogy egymás kezét fognánk, inkább egymás sarkára taposunk. Ahelyett, hogy testvérként egymást támogatnánk, inkább egymás bordájába könyökölünk. Ahelyett, hogy értelmesen együttműködnénk, inkább szakadatlanul háborúzunk.
Viszont talán érdemes egy apró dolgot megjegyezni.
Lehet, hogy a királyi többes érvényes az emberiség egészére, ha általánosságban beszélünk, de azért mégis különbséget kell tennünk Ábel és Káin között, az áldozat és a gyilkos között, a honvédő sereg és a rabló horda között.
Ezért azt kell, hogy mondjuk, hogy háromfajta alapvető emberi természet létezik, bár ezek között igen sok az átmeneti állapot.
Az egyik döntően önző, s éppen ezért gonosz. Viszonylag kevesen vannak ebből a típusból.
A második nem alapvetően rossz, csak opportunista, tehát megalkudik a gonosszal. Ebbe a csoportba tartozunk többnyire az emberiség túlnyomó többségével.
A harmadik önzetlen és nagylelkű, viszont nem hajlandó méltatlan alkut kötni a lelkiismeret ellen, vagyis nem adja el a lelkét egy tál lencséért. Ilyenek nagyon kevesen vannak, de

azért akadnak, legyenek akár ószövetségi próféták, apostolok, vagy éppen reformátorok.
A világ körülöttünk tehát nem azért zülleszti le a karácsonyt üzleti kirakattá, mert mind szörnyen romlottak és gonoszok vagyunk, hanem azért, mert a viszonylag kis számú főgonosz rákényszeríti az akaratát a csendesen igát vonó többségre, olyannyira, hogy a gonosszal megalkudni nem kívánó prófétákat kerékbetörik, megkövezik, időnként keresztrefeszítik.
Ezért könnyen megállapítható, hogy Istenen túl, a világ sorsa nem a kis számú gonoszokon áll vagy bukik,
még csak nem is a prófétákon, hanem az igavonó többségen.
Vagyis magányos csendességben Ézsaiás méretű prófétává böjtölheti és imádkozhatja magát elvileg szinte bárki, de a helyi vagy világméretű dolgokat csak közösen dönthetjük el vagy változtathatjuk meg.
Ez eddig is így volt, csak negatív értelemben, mármint hogy a többség többnyire hagyta megtörténni a rossz dolgokat.
Azaz: nem fogott össze a próféták útmutatása alapján, engedte és eltűrte, hogy a viszonylag kis számú diktátor és vámszedő, uzsorás és kufár békeidőben szívja a vérünket, agyunkat átmossa, élősködjön és uralkodjon rajtunk, időnként fiataljainkat a háborúk vágóhídjaira küldje, és egyáltalán az élet minden egészséges hajtását megnyomorítsák.
A karácsonyi történet is hogy kezdődik? A birodalom császára adóösszeírást rendel el.
Nem azért, hogy a befolyt adóból kórházakat vagy egyetemeket építsenek, hanem hogy még több katonát tartsanak belőle, hogy még több népet tudjanak szolgaságba taszítani.
Heródes hírét veszi, hogy a birodalmi összekacsintást, és vele az ő királyságát, egy trónkövetelő csecsemő készül veszélyeztetni, ezért habozás nélkül megöleti a két éven aluli gyermekeket Betlehemben.
Íme az igazi természete a birodalmaknak! A megalkudó többség elfogadja a heródesi status quo-t és asszisztál hozzá néha dalolva, néha fogcsikorgatva, a názáreti család pedig illegalitásba és emigrációba menekül.
Talán valóban itt az idő, vagy ha még nem, hát egyszer el kell jönnie az időnek, hogy a rabszolgáló többség feleszmél és a saját kezébe veszi a sorsát és azt mondja:
Többé nem engedjük, hogy megkövezzék a prófétákat, többé nem engedjük, hogy Jézust keresztrefeszítsék, többé nem engedjük, hogy a Heródesek gyermekeket öljenek.
Többé nem engedjük, hogy a fegyverkereskedők politikusokat pénzeljenek, akik háborúkba döntenek bennünket. Többé nem engedjük, hogy az uzsorások kisemmizzék az emberi munkát, többé nem engedjük, hogy a gonoszok megosszanak bennünket és uralkodjanak rajtunk.
Többé nem engedjük, hogy a Karácsony kiüresedjen, hanem adunk Jézusnak esélyt, hogy eljöhessen az ő országa.
A többség nélkül a földi gonosznak nincs hatalma. Össze kell fogni, le kell dönteni az egymástól elválasztó falakat.
Meg kell építeni a Krisztus békeországát, melynek éltető lelke a Krisztus, de amelyet megépíteni viszont nekünk kell, mert mi vagyunk a lelki hajlék, amelyben béke és szeretet, hit és áldás kell honoljon.
Vagyis szenteltessék meg közöttünk a Jézusi Karácsony életünk minden napján, itt és az örökkévalóságban egyformán, Ámen. György L. A

2008 Reformáció - Miért vagyunk reformátusok?

Miért vagyunk reformátusok?
- hitvalló bizonyságtétel -

1. Hiszünk az egy igaz, örök Istenben, aki egyszülött Fiát adta, hogy a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusban megnyerjük bűneink bocsánatát és az örök életet, újjászületvén a Szent Lélektől való hit által.
2. Elismerjük az egyetemes keresztény egyház létét, mely szerint mindenütt van a Krisztusnak élő közössége, azaz keresztény gyülekezet, ahol az evangéliumot hirdetik, és élnek a szentségekkel.
3. Csak két szentséget ismerünk el, a keresztséget és az úrvacsorát, mert ezeket Jézus Krisztus parancsolta. A többi pedig emberi kitalálmány.
4. Nem imádjuk Jézus édesanyját, aki kétségkívül ember volt, mint mi. Nem imádkozunk hozzá, és nem kérjük a közbenjárását.
5. Az egy örök, igaz Isten helyett vagy mellett nem imádjuk az angyalokat és szenteket, vagy egyéb eltávozott lelkeket sem, és nem imádkozunk hozzájuk.
6. A templomban nem tűrjük meg a szobrokat és a képeket, mert a Tízparancsolat ezt nyomatékosan tiltja.
7. Nem ismerjük el sem a római pápa, sem a moszkvai, konstantinápolyi vagy egyéb pátriárkák és főpapok hívek feletti különös hatalmát, mert az egyháznak csak egy feje van, a Jézus Krisztus.
8. Nem ismerjük el az apostoli successio-t, mely szerint Jézus Krisztus kézrátétel által olyan külön lelki hatalmat adott volna apostolainak, hogy az apostolokon keresztül a püspökök ezt az erőt ugyancsak kézrátétel által nemzedékről-nemzedékre átörökítették volna egymásra.
9. Hisszük, hogy Jézus Krisztus egyszeri keresztáldozata elégséges minden hívő ember bűneinek bocsánatára, és hogy rajta kívül nincs szükség más közbenjáróra, és hogy bűnt teljességgel csak az Isten bocsáthat meg. Ezért ugyan a bűnös ember bűnbánata és a bűnvallás elengedhetetlen része az engesztelésnek, a gyónás intézményére azonban nincs szükség.
10. Hisszük, hogy nincs szükség a holtakért való imádságra, mert ők Isten ítélőszéke előtt vannak.

2008 Új Kenyér - A Kenyér az Élet

A Kenyér az Élet

Jézus azt mondta, hogy Ő az élet kenyere. (János 6:35)

Nála nélkül nem élhetünk. Azonban a kérdés az, hogy vajon ez mit is jelent ? A választ ő maga adja meg:
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. ”
Jézussal élni tehát főképpen nem azt jelenti, hogy naponta elmondunk ezer miatyánkot, meg hozzá kétezer hiszekegyet, és eléneklünk naponta vagy 150 zsoltárt. Ez nagyon hasznos lehet alkalomadtán, de nem elegendő önmagában.
Jézus nem küldte el az éhezőket magától mondván, hogy egyfelől elégedjetek meg az evangélium tanításával, másfelől pedig szerezzetek magatoknak kenyeret ahogy és ahol tudtok. Ehelyett megetette őket.
Nem elég tehát szóval jóltartani a népet, hanem eledelre is szükség van.
Ezért van többrétegű csodálatos üzenet a jézusi kenyérszaporítás csodájában.
Jóllehet az ember orcája verejtékével és keze munkája után eszi a kenyerét, az mégis Isten ajándéka, hiszen hiába megy ki a magvető vetni a földre, a magban a növekedést munkáló erő Isten ajándéka, aki felhozza az ő napjának melegét a mezőkre, s aki életet és áldást hozó esőt küld a vetésre. Nem egy angyali titkos raktárból hozzák elő a tanítványok tonnaszámra az ételt, hanem az eledel a szétosztó szeretet révén szaporodik meg, ahogy azt már Keresztelő János is tanította:
Akinek van élelme, ossza meg!
És amint a szeretetet is szétosztjuk, ahelyett, hogy elfogyna, egyre több lesz belőle, s minél szaporábban és minél többeknek osztjuk, annál több.
Amit egymással cselekszünk, azt Jézussal tesszük,
ahogy Ő tanítja:
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. (Máté 25.35.)
Ez a cselekvő szeretet útja, ha ezt nem tesszük, minden más hiábavaló. Isten segítsen minket !

György Attila László