magyar nyelvű prédikációk

2009-12-09T18:40:00.000-08:00

Van egy magyar, szállóigévé vált sóhajtás, hogy lesz még szőlő, és lesz még lágy kenyér. Vagyis bízzatok testvérek, mert jó az Isten, jót ád. Mi magyarok még a nemzeti himnuszba is belefoglaltuk, hogy elég volt a szenvedések és nyomorúságok sorozatából, ráadásul olyannyira, hogy Kölcsey Ferenc már 1823-ban írásba adta, hogy megbűnhődte már e nép a jövendőt (is).

Amint a következő századok azt tanúsíthatják, hogy bárcsak a próféta szólt volna belőle, hiszen 1823 óta csapás-csapás után látogat bennünket, mégpedig nem csak háborús időkben,

hanem az úgynevezett békeidőkben is.

Régen a fegyvercsörgéstől mentes éveket boldog békeidőknek hívták, mikor a nemzetek erőt gyűjtöttek, lélegzetet vettek, legalábbis a bölcsőket és a kaszárnyákat megtöltötték, de mára

már a béke évek is a pusztulást hirdetik.

Ugyan nem csak nálunk, hanem az egész kerek világon, akár gazdasági válságról szóljanak a hírek, akár a globális felmelegedésről mesélnek, akár a 2012-es végítélettel riogatnak, vagy csak a békeidők térben korlátozott mészárlásait ecsetelik.

A pusztulás szaga járja be a földet és a tengereket, s a nagy haláltáncban a megromlott erkölcsök még tovább romlanak. Hát valóban szükségünk volna egy kis bíztatásra, a szebb jövő reménységére, hogy talán egyszer valóban lesz még szőlő és lágy kenyér mindenkinek, ráadásul ebben a sorrendben. Előbb a szőlő, s aztán a kenyér.

Ugyanis bibliai szimbolikában a szőlő és a bor a spiritualiatás metaphorája, a kenyér pedig a testi létezésé.

Amikor mi keresztények az Új Bor ünnepét éljük, szó sem lehet a bor ünneplésének Bacchus-i, kicsapongó változatáról, hiszen a test mámora és a lélek öröme között kibékíthetetlen ellenségeskedés van. Az Új Bor ünnepe nekünk Jézus Krisztus áldozatáról szól, aki az Utolsó Vacsorán azt mondja a tanítványoknak, hogy e pohár amaz Új Szövetség az én vérem által, mely sokakért kiontatik, másfelől pedig, hogy "Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."

A Krisztus keresztáldozata pedig Isten láthatatlan szeretetének a látható megnyilvánulása volt. A Lélek erejének ünnepe. A halál erői szétforgácsolnak, szétszakítanak bennünket, akár

családban, akár nemzetben, akár emberiségben gondolkodunk és élünk.

Egyes-egyedül csak a Krisztus áll szemben minden sötétséggel, az ő szent Lelkének erejével.

Őbenne van az élet, amely megtartja a családokban a szeretetet. amely egyesít minket nemzetként és globális emberiségként is, nem azért, hogy a nemzetközi pénzváltóknak

rabszolgáljunk, hanem hogy Isten mind nagyobb dicsőgére éljünk, szeretetben, szépségben és szentségben. Ámen

György L. Attila

Új Kenyér 2009

2009-08-06T11:53:00.001-07:00

Holnapi kenyerünket add meg ma !

Az Új Kenyér ünnepe akár pogány arató ünnep is lehetne, ha pusztán csak a földi búzát érlelő isteni kegyelmet ünnepelnénk, amelyet lisztté őrölnek, hogy megsüssék belőle az esztendő új kenyerét.
Jól lehet az aratásért is valóban hálával tartozunk a mindenket tápláló és mindenekre gondot viselő Istennek, de a kenyér, mint az élet szimbolúma, a jézusi jelképek közé számláltatott.
Ezért az Új Kenyér Ünnepe nem csak az aratásért való hálaadás évenként megújuló alkalma, hanem a hitbéli elmélyedés, a hívő töprengés és meditáció áldott lehetősége is. Egy óegyiptomi bölcselő azt tanította, hogy ami fent van, az van lent is, és ami lent van, az van fönt is.
Pál apostol erről azt írja, hogy Isten orcája meglátható az általa teremtett világ rendjében, azzal a megjegyzéssel, hogy nem a látható világból lett a láthatatlan, hanem a láthatatlanból teremtette Isten elő a láthatót.
Mikor a tanítványok megkérték Jézust, hogy ugyan tanítsa őket imádkozni, amint Keresztelő János is tanította az ővéit, akkor Jézus megtanította nekik a Miatyánkot, belefoglalva a mindennapi kenyér iránti kérést. Azonban a görög eredeti szöveget bátran lehet úgy is fordítani, vagy értelmezni, hogy a holnapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Pál teszi hozzá, hogy a hit a remélt dolgok valósága, éppen, mint például a holnapi kenyér.
Vagyis az imádságos kérés azt jelenti, hogy Isten igéreteinek beteljesülését add meg nekünk ma. Erre csak a koronát teszi fel Jézus, amikor azt mondja, hogy Én vagyok a mennyei kenyér, amely az Égből szállott alá. Valaki eszi az én testemet, nem éhezik meg soha.
Vagyis jóllehet az aratás valódi aratás, a frissen sült, új búzából való kenyér pedig az új esztendő első kenyere, ami méltó a hálaadásra önmagában is, de a menyből alászállt Krisztus maga a hit holnapi kenyere, amelyet a hívők imádságban meg kell nyerjenek még ma.
Ünnepi hálaadásban és szüntelen imádságban kell tehát megszegnünk az ünnepi kenyeret, de talán nem csak ezen a napon, hanem minden egyes alkalommal, amikor a kenyér megtöretik házanként, családonként, tányéronként, mert Isten a holnapi kenyér reménysége miatt, mintegy ráadásképpen megadja és megáldja az asztalra kerülő mindennapi kenyeret is. Dicsértessék azért az ő szent neve mindörökké!
Ámen.
György L. Attila

2009 Pünkösd

2009-06-09T09:45:00.000-07:00

Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten lelke van !
(1. Kor. 7:40)

Boldogító tudni, hogy mint egyház, mi a Krisztus földi teste vagyunk. De még boldogítóbb kell legyen a tudat, hogy ebben a testben a megelevenítő lélek a Krisztus. Amint azt Pál apostol ismételten hirdeti: (1Kor. 3.16)
"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?" De milyen is ez a bennünk lakozó Krisztusi Lélek?
Történt egy alkalommal, hogy a tanítványok egy szamaritánus faluban szerettek volna szállást kapni, de nem fogadták be őket sehol. Azt kérdezte tehát János és Jakab Jézustól, hogy akarod-e mester, hogy égi tüzet kérjünk alá, mint azt Illés is tette, hogy eméssze meg a falut minden lakosával együtt? Jézus pedig azt felelte, hogy "nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. "
Feltétlenül ismernünk kell a bennünk lakozó Krisztusi lelket, nehogy a magunk igazsága tudatában krisztustalanul viseljük magunkat. Ugyanis legfontosabb keresztényi feladatunk a Krisztus követése. Nem a bibliai történetek szolgai másolata, hanem az értelmes, hitből és lélekből fakadó Krisztus követés, azaz hitünkhöz a krisztusi jócselekedeteknek a következetes társítása, ennek naponként és szünet nélkül való gyakorlása.
Azaz ha a jelenvaló gonosz világban a banki kamatok szabják a törvényt és táplálják a modenkori rabszolgaság kereteit, akkor nekünk azért szabadoknak kell lennünk. Ha a jelenlegi árucsődület és a medertelen kereskedelem kapzsivá teszi az embereket, nekünk nagylelkűeknek kell lennünk. Ha a mohóság szüntelenül fegyverkezik is, és háborúkat szít, nekünk békére kell törekednünk.
Ahol szüntelen hazugságokkal mossák az agyakat és mérgezik a szíveket, nekünk igazat kell mondanunk, és az igazságra kell igyekeznünk. Ahol elnyomás és zsarnokság van, ott küzdenünk kell a zsarnokság ellen, és az elnyomottak mellé kell állnunk.
A halál kultúraja ellenében az életet kell hirdetnünk a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, aki meghalt és feltámadott értünk a bűnök bocsánatára.
Ez krisztusi követelmény rendszer. Erre nézvést bárki láthatja, hogy a saját erőnkből ez lehetetlen. Viszont minden lehetséges annak, aki hisz, a bennünk is lakozó Szent Lélek által, mert az Isten cselekszik ekkor értünk és általunk, hogy az ő bizonyságai legyünk.
"A bennünk lakozó krisztusi lélek pedig a Krisztusról tesz bizonyságot, amint azt Pál jelenti ki: mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. " 1Kor. 1.23
A Krisztus erre a földre nézve két alapvető tanítást adott:
1. Minden ember egyenlő értékű, mert a Krisztus meghalt a császárokért és a rabszolgákért egyformán.
2. A kenyeret meg kell osztani egymással, nem pénzért és nem fizetségért, hanem mint egy családban az igaz testvéri szeretet mértéke szerint.
A Krisztus a mennyeiekre nézve két alapvető tanítást adott:
1. Bánjuk meg bűneinket. 2. Térjünk meg (vissza) Istenhez, és akkor van bűnbocsánat Őbenne és lészen örök élet Ő általa.
Ennél kevesebbet soha nem szabad hirdetnünk és képviselnünk, tehát cselekednünk, mert ez a kereszténység és a Krisztus követés minimuma.
A Lélek adjon nekünk erőt, álhatatosságot és bátorságot a hegyeket mozgató hithez.
Amen. - György L. Attila -

2009 Húsvét

2009-04-08T18:45:00.000-07:00

Szükségünk van feltámadásra.

Ahogy éjszakára jő a nappal, s a télre a tavasz, úgy kell jöjjön a szomorúságra az öröm, a bánatra a vigasztalás, a háborúra a béke, gyászos halálra a megújuló élet, és a Sátánnal folytatott küzdelemben minduntalan ismétlődő vereségekre így válaszol majd a mindent lezáró győzelem a Krisztusban.
Ha szükségünk van a mindennapi kenyérre, akkor méginkább szükségünk van a feltámadásra, mert a földi kenyér földi testünket táplálja a halálra, míg a feltámadás átvisz bennünket az örök életre, amelyet nem söpörhet el egy hurrikán, nem temethet be egy lavina, nem tud repülőgéppel lezuhanni, és nem robbanhat fel a rakétákkal.
A földi élet rövid, ezt tanúsítják az előttünk járt nemzedékek mind, és mi mégis néha úgy teszünk, mintha soha nem kerülne ránk a sor, hogy haza kell menni, amikor már nem a mindennapi kenyér lesz a legfontosabb kérdése a pillanatnak, hanem a béke és a bűnbocsánat.
Ahogyan a napi kenyérért való ádáz hideg vagy éppen fegyveres háború, avagy a kenyérre való vajért, mézért, tányérról lelógó bifsztekért, a fogyasztásért, az élvezetért, legfőképpen pedig a hatalomért gyakran gátlástalan eszközökkel folytatott globális és folytonos csata legfoglalja sokak szinte minden gondolatát, úgy kellene inkább a feltámadásért küzdenünk, ha kell fogcsikorgatva vagy akár foggal-körömmel is minden gonosz ellen.
A feltámadásért vívott harcban azonban csak egy valódi ellenfél van: az én, vagyis mindenkinek saját maga, amint ezt Jakab apostol is igen világosan megmondja:
"Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” Jak. 1,14-15."
Ezért hogy Pál apostol szavaival éljünk, a keresztényeknek nem érdemes árnyékboxolással foglalkozni, vagy kiüresedett liturgiába savanyodni, hanem Jézust kell követnünk mégpedig ha lehet tétovázás, kitérők és zsákutcák nélkül.
A feltámadás útja ugyanis a bűntől való folytonos menekülés, az önző kívánságoktól való megszabadulás, vagyis az önmegtagadás. Ez pedig embernek lehetetlen, hacsak újjá nem születünk a Krisztusban való hit által, aki szenvedett, meghalt és feltámadott értünk, hogy nekünk reménységünk és bizonyosságunk legyen az utolsó napon, mikor meg kell jelennünk az Úr Isten színe előtt. Legyen azért az Ö nevén minden áldás és dicséret ma és mindörökké, jöjjön el a békesség és hit az emberek szívében, hogy Jó az Isten és jót ád legeslegvégül mindeneknek ! Amen

2008 Karácsony - Adj esélyt Jézusnak !

2009-01-28T20:06:00.000-08:00

ADJ ESÉLYT JÉZUSNAK
(Ézsaiás 9:6)

Az, hogy baj van a világgal, nem újdonság. A világ beteg.
A betegség oka a bűn. A betegség tünetei: éhezés, erőszak, elnyomás, kizsákmányolás, puha vagy nyílt diktatúra, háború stb.
Az egyik legsúlyosabb tünet azonban a karácsonyi kiárusítás. Földünk nagyobbik felén munkaszünettel ünnepeljük a Karácsonyt, de egyre kevésbé azért, hogy megemlékezzünk Jézus Krisztus születéséről, hanem hogy össznépi táncot lejtsünk az aranyborjú körül.
A betlehemi csillag fénye elhalványodik a neonreklámok össztüzében, s a napkeleti bölcseket fellökik a tülekedésben.
Csak az a kamatláb ne volna !
Ez gáncsol el minden jóérzést, emberbaráti törődést, kegyes jóindulatot, mert satuba szorítja az emberi életet oly annyira, hogy kiprésel belőle nem csak verítéket és vért, hanem szinte minden áldozni tudást, önzetlenséget és jóakaratot is.
Így válunk gyakran üres biomasszává ember lények helyett.
Ahelyett, hogy egymás kezét fognánk, inkább egymás sarkára taposunk. Ahelyett, hogy testvérként egymást támogatnánk, inkább egymás bordájába könyökölünk. Ahelyett, hogy értelmesen együttműködnénk, inkább szakadatlanul háborúzunk.
Viszont talán érdemes egy apró dolgot megjegyezni.
Lehet, hogy a királyi többes érvényes az emberiség egészére, ha általánosságban beszélünk, de azért mégis különbséget kell tennünk Ábel és Káin között, az áldozat és a gyilkos között, a honvédő sereg és a rabló horda között.
Ezért azt kell, hogy mondjuk, hogy háromfajta alapvető emberi természet létezik, bár ezek között igen sok az átmeneti állapot.
Az egyik döntően önző, s éppen ezért gonosz. Viszonylag kevesen vannak ebből a típusból.
A második nem alapvetően rossz, csak opportunista, tehát megalkudik a gonosszal. Ebbe a csoportba tartozunk többnyire az emberiség túlnyomó többségével.
A harmadik önzetlen és nagylelkű, viszont nem hajlandó méltatlan alkut kötni a lelkiismeret ellen, vagyis nem adja el a lelkét egy tál lencséért. Ilyenek nagyon kevesen vannak, de

azért akadnak, legyenek akár ószövetségi próféták, apostolok, vagy éppen reformátorok.
A világ körülöttünk tehát nem azért zülleszti le a karácsonyt üzleti kirakattá, mert mind szörnyen romlottak és gonoszok vagyunk, hanem azért, mert a viszonylag kis számú főgonosz rákényszeríti az akaratát a csendesen igát vonó többségre, olyannyira, hogy a gonosszal megalkudni nem kívánó prófétákat kerékbetörik, megkövezik, időnként keresztrefeszítik.
Ezért könnyen megállapítható, hogy Istenen túl, a világ sorsa nem a kis számú gonoszokon áll vagy bukik,
még csak nem is a prófétákon, hanem az igavonó többségen.
Vagyis magányos csendességben Ézsaiás méretű prófétává böjtölheti és imádkozhatja magát elvileg szinte bárki, de a helyi vagy világméretű dolgokat csak közösen dönthetjük el vagy változtathatjuk meg.
Ez eddig is így volt, csak negatív értelemben, mármint hogy a többség többnyire hagyta megtörténni a rossz dolgokat.
Azaz: nem fogott össze a próféták útmutatása alapján, engedte és eltűrte, hogy a viszonylag kis számú diktátor és vámszedő, uzsorás és kufár békeidőben szívja a vérünket, agyunkat átmossa, élősködjön és uralkodjon rajtunk, időnként fiataljainkat a háborúk vágóhídjaira küldje, és egyáltalán az élet minden egészséges hajtását megnyomorítsák.
A karácsonyi történet is hogy kezdődik? A birodalom császára adóösszeírást rendel el.
Nem azért, hogy a befolyt adóból kórházakat vagy egyetemeket építsenek, hanem hogy még több katonát tartsanak belőle, hogy még több népet tudjanak szolgaságba taszítani.
Heródes hírét veszi, hogy a birodalmi összekacsintást, és vele az ő királyságát, egy trónkövetelő csecsemő készül veszélyeztetni, ezért habozás nélkül megöleti a két éven aluli gyermekeket Betlehemben.
Íme az igazi természete a birodalmaknak! A megalkudó többség elfogadja a heródesi status quo-t és asszisztál hozzá néha dalolva, néha fogcsikorgatva, a názáreti család pedig illegalitásba és emigrációba menekül.
Talán valóban itt az idő, vagy ha még nem, hát egyszer el kell jönnie az időnek, hogy a rabszolgáló többség feleszmél és a saját kezébe veszi a sorsát és azt mondja:
Többé nem engedjük, hogy megkövezzék a prófétákat, többé nem engedjük, hogy Jézust keresztrefeszítsék, többé nem engedjük, hogy a Heródesek gyermekeket öljenek.
Többé nem engedjük, hogy a fegyverkereskedők politikusokat pénzeljenek, akik háborúkba döntenek bennünket. Többé nem engedjük, hogy az uzsorások kisemmizzék az emberi munkát, többé nem engedjük, hogy a gonoszok megosszanak bennünket és uralkodjanak rajtunk.
Többé nem engedjük, hogy a Karácsony kiüresedjen, hanem adunk Jézusnak esélyt, hogy eljöhessen az ő országa.
A többség nélkül a földi gonosznak nincs hatalma. Össze kell fogni, le kell dönteni az egymástól elválasztó falakat.
Meg kell építeni a Krisztus békeországát, melynek éltető lelke a Krisztus, de amelyet megépíteni viszont nekünk kell, mert mi vagyunk a lelki hajlék, amelyben béke és szeretet, hit és áldás kell honoljon.
Vagyis szenteltessék meg közöttünk a Jézusi Karácsony életünk minden napján, itt és az örökkévalóságban egyformán, Ámen. György L. A

2008 Reformáció - Miért vagyunk reformátusok?

2009-01-28T20:04:00.001-08:00

Miért vagyunk reformátusok?
- hitvalló bizonyságtétel -

1. Hiszünk az egy igaz, örök Istenben, aki egyszülött Fiát adta, hogy a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusban megnyerjük bűneink bocsánatát és az örök életet, újjászületvén a Szent Lélektől való hit által.
2. Elismerjük az egyetemes keresztény egyház létét, mely szerint mindenütt van a Krisztusnak élő közössége, azaz keresztény gyülekezet, ahol az evangéliumot hirdetik, és élnek a szentségekkel.
3. Csak két szentséget ismerünk el, a keresztséget és az úrvacsorát, mert ezeket Jézus Krisztus parancsolta. A többi pedig emberi kitalálmány.
4. Nem imádjuk Jézus édesanyját, aki kétségkívül ember volt, mint mi. Nem imádkozunk hozzá, és nem kérjük a közbenjárását.
5. Az egy örök, igaz Isten helyett vagy mellett nem imádjuk az angyalokat és szenteket, vagy egyéb eltávozott lelkeket sem, és nem imádkozunk hozzájuk.
6. A templomban nem tűrjük meg a szobrokat és a képeket, mert a Tízparancsolat ezt nyomatékosan tiltja.
7. Nem ismerjük el sem a római pápa, sem a moszkvai, konstantinápolyi vagy egyéb pátriárkák és főpapok hívek feletti különös hatalmát, mert az egyháznak csak egy feje van, a Jézus Krisztus.
8. Nem ismerjük el az apostoli successio-t, mely szerint Jézus Krisztus kézrátétel által olyan külön lelki hatalmat adott volna apostolainak, hogy az apostolokon keresztül a püspökök ezt az erőt ugyancsak kézrátétel által nemzedékről-nemzedékre átörökítették volna egymásra.
9. Hisszük, hogy Jézus Krisztus egyszeri keresztáldozata elégséges minden hívő ember bűneinek bocsánatára, és hogy rajta kívül nincs szükség más közbenjáróra, és hogy bűnt teljességgel csak az Isten bocsáthat meg. Ezért ugyan a bűnös ember bűnbánata és a bűnvallás elengedhetetlen része az engesztelésnek, a gyónás intézményére azonban nincs szükség.
10. Hisszük, hogy nincs szükség a holtakért való imádságra, mert ők Isten ítélőszéke előtt vannak.

2008 Új Kenyér - A Kenyér az Élet

2009-01-28T19:59:00.000-08:00

A Kenyér az Élet

Jézus azt mondta, hogy Ő az élet kenyere. (János 6:35)

Nála nélkül nem élhetünk. Azonban a kérdés az, hogy vajon ez mit is jelent ? A választ ő maga adja meg:
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. ”
Jézussal élni tehát főképpen nem azt jelenti, hogy naponta elmondunk ezer miatyánkot, meg hozzá kétezer hiszekegyet, és eléneklünk naponta vagy 150 zsoltárt. Ez nagyon hasznos lehet alkalomadtán, de nem elegendő önmagában.
Jézus nem küldte el az éhezőket magától mondván, hogy egyfelől elégedjetek meg az evangélium tanításával, másfelől pedig szerezzetek magatoknak kenyeret ahogy és ahol tudtok. Ehelyett megetette őket.
Nem elég tehát szóval jóltartani a népet, hanem eledelre is szükség van.
Ezért van többrétegű csodálatos üzenet a jézusi kenyérszaporítás csodájában.
Jóllehet az ember orcája verejtékével és keze munkája után eszi a kenyerét, az mégis Isten ajándéka, hiszen hiába megy ki a magvető vetni a földre, a magban a növekedést munkáló erő Isten ajándéka, aki felhozza az ő napjának melegét a mezőkre, s aki életet és áldást hozó esőt küld a vetésre. Nem egy angyali titkos raktárból hozzák elő a tanítványok tonnaszámra az ételt, hanem az eledel a szétosztó szeretet révén szaporodik meg, ahogy azt már Keresztelő János is tanította:
Akinek van élelme, ossza meg!
És amint a szeretetet is szétosztjuk, ahelyett, hogy elfogyna, egyre több lesz belőle, s minél szaporábban és minél többeknek osztjuk, annál több.
Amit egymással cselekszünk, azt Jézussal tesszük,
ahogy Ő tanítja:
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. (Máté 25.35.)
Ez a cselekvő szeretet útja, ha ezt nem tesszük, minden más hiábavaló. Isten segítsen minket !

György Attila László

2008 Pünkösd

2009-01-28T17:47:00.000-08:00

2008 Pünkösd

Az Isten Lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. (János 4:24.)
Jóllehet voltak, akik mindig is tudták, de azért elég hosszú volt a gondolat történelmi evoluciója, míg az ember megértette, hogy az Isten nem néma kőszobor, hanem Lélek.
Istennek nincsen keze, sem lába, sem haja, sem szája, sem szárnya, sem palástja, csak egyet tudunk: Lélek Ő és az élet forrása. Ha közelíteni akarunk hozzá, át kell lelkesednünk, amint Mózesnek mondta az Isten:
“Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.”(2 Mózes
33:20) , és ahogy Jézus Krisztus mondja Nikodémusnak: “Bizony, bizony mondom néked:
ha valaki újonnan nem születik (a Lélektől), nem láthatja az Isten országát.” (János 3:3)
Jóllehet voltak, akik mindig is tudták, hogy azért a gondolat evoluciójának el kell jutnia oda is, hogy az ember nem test, hanem lélek.
Akik radikális materialisták, tagadják a lelket, és azt hirdetik, hogy az ember puszta test, s a test halálával elenyészik minden. A g ö r ö g é l e t e s zmé n y megfestette a test és a lélek harmóniájának a freskóját, hirdetvén, hogy az ember test és lélek.
Erre azonban azt kell felelnünk, hogy az nem tagadható, hogy az ember használja egy darabig a testet, amit a jó Istentől kapott, de az ember nem a teste, mert a test nem más, mint egy öltözet, földből vétetett ruha, amely a használat során elkopik, megvénül, és visszadatik a
földnek.
Isten azt mondja: “Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1 Mózes
1:26) és történt, hogy “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére” (1 Mózes 1:27).
Az Isten azonban Lélek, ezért az ember is lélek, az a belső ember, akiről Gárdonyi Géza beszél a Láthatatlan ember c. regényében, amint azt sírfelirata is tanúsítja az egri vár bástyáján: “Csak a teste”.
A kisgyermek megtanulja megismerni a testét, és rácsodálkozik az ujjaira, jé, hogy nekem mim van? S ahogy telnek az évek, a test folyamatosan változik, még a testet alkotó anyagok is folyamatosan és teljességgel kicserélıdnek az évtizedek alatt és az anyagcsere folyamán, de a kisgyermekben lakozó lélek az aggastyánná lett testben is ugyanaz.
A lélek kérdése valóban nem az, hogy mit együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk, hanem a lélek kérdése az, hogy örök életet nyerünk vagy kárhozatra ítéltetünk, megszentelődésben járunk-e vagy nyögjük a bűn és bűnhődés törvényét , az igazságban való öröm avagy az önzés keserűsége-e a sorsunk?
Isten képét a belső ember, a lélek őrzi.
Ezt a belső képet az önző én belül rejtegeti, arról tudomást venni nem akar, és elvesztegeti magát a test szolgálatában. Pedig a veszendő test, és az e l v e s z t e g e t t é n hiábavalósagaiban csak egyetlen reménység van, a belső ember belül hordozott Isten képének t ö r h e t e t l e n s é g e é s halhatatlansága.
A Lélek szerint való újjászületés annyit jelent, hogy az ember feladja önző énjét, meghal az ö n z é s n e k , é s a z í g y megüresített edényű Én és a belső ember által hordozott istenképűség egyesül, és bekövetkezik az az újjászületés, amiről János apostol beszél:
“Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” (János 1:12-13)
Az emberi élet végső célja tehát nem az arany, nem a földi hatalom, nem az esztelen tobzódás, hanem a Lélek által való újjászületés, az isteni valósággal mindinkább való egyesülés.
Ebben segítsen bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme!

György Attila László

2008 Húsvéti Ébresztő

2009-01-28T17:36:00.000-08:00

HÚSVÉTI ÉBRESZTŐ

A Nagypéntek és a Húsvét Krisztusát hirdetjük, Jézust, aki meghalt és föltámadott, hogy halálával mi is meghaljunk a bűnnek, és feltámadásával pedig újjászülessünk a hitben.
Így jár a Nagypéntek és a Húsvét kéz a kézben, az áldozatvállalás és a Szent Lélek szerint való öröm egységében, amint azt Pál apostol írja: „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.” (1 Kor. 2.2) és "M e r t a h o g y a n Á d ámb a n mindnyájan meghalnak, úgy a Kr i s z tusban i s mindnyáj an megelevenednek." (1Kor. 15.22.)
Azonban könnyen lehetséges, hogy az emberek többségének nincs is igazi ismerete életről és halálrólabban a tekintetben, hogy nem tudják, hogy élet egyedül a Krisztusban van.
Amikor Keresztelı János vízzel keresztelt, ennek a prófétai cselekedetnek nem az volt a
jelentősége, hogy ha vízzel megmosakszunk tisztábbak leszünk, vagy hogy a bűnbánat árja
megmossa a lelkünket a vétkek szennyétől, hanem hogy a Jordan folyóban szimbólikusan alámerülő ember meghal a bűnnek, sőt egész addigi életének, és a folyóból kijőve újjászületik, sőt szimbólikusan feltámad a halálból.
Ezért írja Pál apostol hogy: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, é s f e l r a g y o g n e k e d a Krisztus.” (Efézus 15:14.)
Sok ember ha azt gondolja is, hogy él, igazából nem él, hanem aluszik, vagyis lelki értelemben halott, mert a Krisztus nélkül való élet, az halál és aluvás, amint azt utolsó ítéletről jegyzi meg Pál: „Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.” (1 Kor. 15.51) és amint azt maga Jézus is tanítja: „Mert nem azért küldte az
Isten az ı Fiát a világra, hogy kárhoztassa a * világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az I s t e n e g y s z ü l ö t t F i á n a k nevében.” (Ján. 3.17-18)
Fel kell ébredni tehát az aluvásból, fel kell támadni a halálból, már ebben az életben, hogy részünk lehessen a testi halál után következő örök életben, melyre nézvést fizikai testünk lelki testté elváltozik, s olyanok leszünk, mint a mennyben az angyalok, ahogyan azt Jézus tanítja:
„Mert mikor a halálból feltámadnak, ( ... ) olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. (Márk. 12.25)
Ezért a Krisztus halála és fel támadása nem csak egy történelmi vagy éppen üdvtörténeti
esemény, hanem a mi személyes életünknek és halálunknak, sőt örök életünknek az igazi sarkalatos és egyetlen valósággal jelenlévő pontja, amihez egész életünket, sőt meghalásunkat is igazítanunk kell. Krisztus kereszthalálának erejével meg kell halnunk a bűnnek, és ugyanígy az ő Feltámadásának erejével újjá kell születnünk, fel kell támadnunk az új életre a Krisztusban, mely örökkönvaló és boldogsággal teljes, hiszen Isten tökéletes jelenlétében éljük azt.
Ezért ha valaki újjászületik a Krisztusban, ha meghal is él, s ha a testünk lehull is, testünk nélkül
látjuk meg az Istent.
Nagy titok ez, és nagy misztérium, mégis egyszerű és igaz: át kell mennünk a sö t é t ségből a
világosságba. Ne késlekedjünk !
Ébredjünk fel !
Ámen.
György Attila László

2008 Húsvét - A feltámadott ember

2009-01-28T17:25:00.000-08:00

2008 Húsvét

Ma 2008-at írunk. XXI. század-ban vagyunk. A kereszténység lassan kétezer éves, és még mindig változatlan a központi üzenet. A szinte naponta változó tudományos álláspontokhoz képest azért ez figyelemreméltó teljesítmény. A kereszténység központi üzenete pedig még ma is az, hogy Jézus föltámadt a halálból, amint azt Pál apostol is leszögezi: "Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is." (1Kor.15:14)
Manapság az átmeneteken túl két sarkos hozzállást tapasztalhatunk a feltámadás tényét illetően úgy, hogy mindakettő Jézus személyének az értékeléséből fakad.
A szkeptikus vagy tudományos álláspont az, hogy Jézus is csak olyan ember volt, mint mi, ezért nem támadhatott fel a halálból, hiszen meghalt embernek a halálból föltámadnia lehetlen, mert feltámadás mint olyan, nincs.
A fundamentalista kereszténység számára Jézus csak olyan Isten, mint maga az Atya. Tehát mint Isten, magától értetődő, hogy minden különösebb nehézség nélkül, sőt szükségszerűen föltámadt a halálból.
Azt kell mondanunk, hogy a két szélső vélemény közötti átmenetben sok egyéb vélemény is lehetséges, de csak egy igaz van, még pedig a valódi, vagyis, hogy valósággal mi történt.
A szkeptikus embernek nincs ismerete a halálról, mert nem tud mit kezdeni a lelkével, és azt képzeli, hogy az ember csak test. Az emberiség a kezdetek óta tudja, hogy a halál nem a biológiai életfunkciók végleges leállását jelenti, hanem azt, hogy a lélek elhagyja a testet. A halál nem egy állapot, hanem egy ajtó, amely adott esetben, mind a két irányba nyílik. A lélek elhagyhatja a testet, de vissza is térhet bele. Van, lehetséges a feltámadás.

A biblia több esetről is beszámol, nem csak Jézusról, amint halottakat támaszott fel, hanem pl. Illésről, aki feltámasztotta a sáreptai özvegy fiát, vagy éppen Pál apostolról, amint feltámasztotta az emeleti ablakból kiesett és szörnyethalt ifjú Eutichos-t.
A fundamentalisták egy jó része úgy véli, hogy Isten isteni Fiának feltámadása isteni esemény. Azonban az nyilvánvaló, hogy Isten nem hal meg. Következésképpen Isten nem is támad fel. Ezért a meghalás, de a feltámadás is emberi esemény, mert az emberrel történeik meg. Aki meghalhat és feltámadhat a halálból, az az ember Jézus.
Ezzel pedig nem kicsinyitjük, Jézus Krisztus istenfiúságát, hiszen éppen Pál apostol jelenti ki, hogy “Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” (1 Kor. 15:21-22)
Ugyanez mondható el Jézus csodatételeiről is. A szkeptikusok azt mondják, hogy valószínűleg Jézus nem tett semmi csodát, csak a legendák színezték csodatévővé az alakját, vagy ha tett is esetleg, az tudományosan megmagyarázható. A fundamentalisták erre azt felelik, hogy Jézus Isten, tehát a csodatétel szinte kötelező volt a számára, ahogy azt a farizeusok követelték tőle
unos-untalan, hogy mutass nekünk jelet, és majd akkor elhisszük, hogy te vagy a Krisztus. Mint krisztuskövető keresztények, egy pillanatig sem kételkedünk benne, hogy a földönjárt Jézusban Isten lelke lakozott teljességgel, de ugyanakkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni az ő valóságos ember mivoltjáról.
Pedig katekizmusaink és hitvallásaink nem csak azt állítják határozottan, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, hanem azt is, hogy ő egyszersmind igazi, élő, valóságos ember.
Ha tudjuk, hogy nem csak ő, hanem mások is, pátriarkák, próféták, Istennek emberei igen sok csodát tették, akkor nem érdemes azt gondolni, hogy a Földre szállt Isten tette a csodákat, hanem hogy az eredeti, bűn nélküli Ádám állapotjában köztünk járó ember Jézus tette a csodákat, mely csodatévő “képesség” az Istennel kéz a kézben járó emberek sajátsága, amint azt az Úr tanítja:
“Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16:17-18), csak úgy mint hogy“ Távol van az ÚR a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja.” (Péld. 15:29) és “Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.” (Jn. 9:31)
Azaz Jézusban az emberi lét végső határait ismerhetjük meg, mert ő nem álember, hanem igazi, valóságos ember. Közülünk vétetett. Jézus földönjártában semmi olyasmit nem tett, amire bármelyik Isten bűnbocsánatában megigazult ember ne volna képes, amint az írva van: “ Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”(Máté 5:8)
Semmi olyan nem történt vele, beleértve a feltámadást is, ami bármelyik más bűntől megtisztult emberrel meg ne történhetett volna. Ezt jelenti az ő valóságos embersége. Őbenne azonban az új Ádám lett valósággá. Erről írt Pál:
Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” (1Kor. 15.45)
Az ember tehát jóval több, mint aminek fizikai valóságában látszik, mert nem csak fizikai létezők vagyunk, hanem lelki létezők is, ami túl van minden fizikán, anyagon és téren. Jézus élete, halála, feltámadása és mennybemenetele nem csak azt mutatja be, hogy milyennek kellett lennie az Isten Fiának, hanem azt is, hogy mivé lehet az az ember, akit Isten igazsága betölt.
Nem véletlenül kéri Jézus a tanítványokat, hogy “Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5:48)
Ehhez viszont újjá kell születni. De nem a Nikodémus módján, aki úgy vélte, hogy az embernek talán vissza kell bújnia az anyaméhbe, és még egyszer végig járni a szülőcsatornát. Jézus egyfelől megrója Nikodémust:”Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” (János 3:10), másfelől pedig a választ is megadja: “Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. (János 3:5-6).
Újjá kell tehát születni a Lélek által. Tulajdonképpen erről szól a magvető példázata is. Isten Igéje a mag. Amint a mag jó talajra lel az emberi szívben, Lélekben azonnal elindul a csírázás, és egy új élet szökken szárba, ami viszont már nem testi élet, hanem a Lélek új élete.
Az újjászületett ember tudja, hogy a földi élet ideiglenes, és már csak egy rövid időt kell töltenie testben, mert a halálban a test lehullik és a lélek a test börtönéből kiszabadul. Adott esetben, - mert “Boldog az, a kinek * hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett” és “Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen” (32.zsoltár), - nem feltétlenül hal meg valaki a szokványos módon, hanem Isten felemeli a földi életből egyenesen a mennybe, vagyis a fizikai létezésből Isten átemeli a mennyei létezésbe direkt módon. Itt annyi történik, hogy a fizikai test megszűnik létezni,egy szempillantás alatt köddé válik, elváltozik, és a lélek, amely amúgy is szellemi létező, megszabadul a test korlátaitól.
Jézus követése és az újjászületés folyamata tehát itt kezdődik, hogy az ember megérti, hogy “A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (János 6:63)
Ne féljünk tehát vállalni az isteni szeretet útját, amint ezt a szufi misztikusok is tanítják, hogy - “ Akármerrre is mennek a szeretet retekfehér tevéi, én mindenhová velük megyek.”, - mert a lelket meg nem ölhetik.
Ebben a gonosz világban sajnos a szeretet útja halálos veszedelmekkel van teli, mert a szeretet azt jelenti, hogy törődés, jóság, igazságosság és méltányosság, tehát minden esetben prófétai szolgálat is. Hiszen ha azt mondod a bankárnak, hogy ne lopj, a hódítónak, hogy ne ölj, a politikusnak, hogy ne hazudj, de inkább etessétek meg a gyermekeket, fogadjátok be a hontalanokat, vigasztaljátok meg sírókat, s főleg ha nem csak mondod, de teszed is, akkor ez halálos veszedelem.
Szükségünk van hát lélekerőre, gyakran haláltmegvető bátorságra is, hogy valamiképpen méltatlanok ne legyünk a mesterhez, aki a mi Urunk Jézus Krisztus, mert Ő a harmadik napon feltámadt a halálból, hogy nekünk bizonyosságunk legyen élet és halál, lélek és örök élet felől. Amen.

2007 Karácsony - Egy gyermek született

2009-01-28T17:23:00.000-08:00

Egy gyermek született klikk ide a pdf -ért

2007 Reformáció

2009-01-28T17:21:00.000-08:00

Új bort új tömlőkbe ! - klikk ide a pdf-ért

2007 Új Kenyér

2009-01-28T17:20:00.000-08:00

Nem csak kenyérrel él az ember -klikk ide a pdf-ért !

2007 Pünkösd

2009-01-28T17:16:00.000-08:00

Pünkösdi Hit - klikk ide a pdf-ért !

2007 Húsvét

2009-01-28T17:14:00.000-08:00

Jézus Krisztus feltámadott ! Klikk ide a pdf-ért

2006 Karácsony - Úgy szerette Isten

2009-01-28T17:13:00.001-08:00

KARÁCSONY 2006

Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)

Úgy tűnik, manapság két Karácsony van. Egy igazi, és egy hollywood-i műanyag. Mi keresztények persze tudjuk, hogy melyik az igazi, és ezért a Karácsonyt senki másnak nem adjuk át, mert az a Krisztusé, és senki másé.

Hollywood azonban igyekszik hovatovább már generációkat győzködni, hogy az ő Karácsonyuk fontosabb, hiszen jól jövedelmező iparágakat építettek az Álkarácsony köré. A régi recept egyszerű, de működik. Végy egy csipetnyi igazságot, keverd össze tonnányi füllentéssel, meg szemenszedett hazugsággal, és egészen hihető mesét fogsz kapni a végén.

Ez a fajta komplex egyveleg, éppen mert egy egyszemernyi igazság is bele van keverve, sok embert megzavarhat, hiszen az ideológiák így dolgoznak, így manipulálnak bennünket.

Szinte akármelyik Mikulás mozit nézzük a moziban, a Mikulás mindig sokkal jobban hasonlít valami a téli szezonra szakosodott piros ruhás varázslóra, mintsem az eredeti Szent Miklósra, aki a harmadik század környékén keresztény püspöke volt a kis-ázsiai görög Myra városnak.

A Mikulás mozik kellékeként találkozhatsz ezekben a filmekben Jack Frost-tal, a megszemélyesített Anyatermészettel, Idő Apóval, még a Húsvéti Nyuszival is!, bárkivel, kivéve Jézust Krisztust, aki az egyetlen oka annak, hogy Karácsonyt ünnepelhetünk.

A Karácsony egy emlékünnep, nem a bevásárlóáruházak ünnepe, hanem elsősorban, hogy évről-évre emlékeztessen bennünket Isten elgondolhatatlan kegyelmére, hogy önmagát adta értünk egy gyenge gyermekben, akinek uralma soha nem ér véget, s akinek szeretete önfeláldozó és mindenható. (vö: Ésaiás 9:5.)

Hűségesek kell, hogy legyünk az igazi Karácsonyhoz. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ki kicsoda, és hogy mi micsoda. Szent Miklós, az ókori jószívű görög püspök valóságos alak, a Mikulás pedig csak egy mese.

Azonban a Karácsonynak többnek kell lennie, mint egy mese, hiszen az Úr igaz, az Ő evangéliuma maga az igazság, és a Karácsonyi gyermek pedig nagyon is valóságos.

Az ókori görög Szent Miklós püspök igaz hívő ember és a Krisztus igaz követője volt, aki mindenkinek példát mutatott nagylelkűségből. Azonban nekünk mindenekfelett van egy mindenkit felülmúló nagylelkűséggel ajándékozó, szerető Istenünk, a Karácsony valódi Atyja, aki az Ő Fiát adta a világért a Szent Lélek által. AMEN

- György Attila László -

2006 Új Bor

2009-01-28T17:08:00.000-08:00

ÚJ BOR ÜNNEPÉN

Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. - Máté 9.17 -
.............................................................................................................................................................
A fenti Igében Jézus Krisztus meghirdeti az új kezdetet, amelyben a régi nem eltöröltetik, hanem lezáratik. Keresztelő
János, mint az utolsó ószövetségi próféta bejelentette a Krisztus érkezését, az idők beteljesedését, az ószövetségi kor lezárását. Nem lehet a régi módon és a régi módszerekkel ezentúl megújulást és üdvösséget keresni, mert valami olyan új kezdődött Judea és az egész emberiség életében, ami megváltoztatta a történelem egész menetét, amint azt Mózes hirdette: Azt mondja a mindenható Isten, hogy : „Prófétát támasztok nékik az Ő atyjokfiai közül, * olyat mint te, és az én ígéimet + adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki. S ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én * nevemben szól, én megkeresem azon! ” 5 Mózes. 18.18-19
Ha valaki megpróbálta volna az evangéliumot belegyömöszölni a régi egyház struktúrái közé, az evangélium szétfeszítette volna a régi kereteket, s így a régi egyház tömlői szétszakadoztak volna, s a benne lévő népet megtartani többé nem tudta volna. Láthatjuk, hogy a régi mózesi egyház a régi módon továbbra is meg tudta tartani a népet népként, azaz az ótömlőben az óbor eláll évezredekig, de az evangélium új borának az ízét nehéz addig megkóstolni, amíg az ember meg
nem érti, hogy az új bort nem szabad a régi tömlőkbe tölteni, de nem is lehet, anélkül, hogy valami el ne szakadjon.
Ezért a tömlőnek meg kell újulnia az új bor, az evangélium befogadása másképppen meg nem történhetik.
Azonban az a kérdés, hogy mit jelent a tömlő megújulása?
Vajjon elegendő-e a tömlőt kiüríteni, kipucolni, megtisztítani, elegendő- e szakadásait, fesléseit bestoppolni, megvarrogatni, vagy valami másra, avagy többre van-e szükség?
Könnyen belátható, hogy akárhogy tiszítgatjuk és javítgatjuk a régi tömlőt, akárhogy fényesítgetjük a régi rezet, azért
az csak ugyanaz a régi marad. Ahhoz hogy a régi tömlő újjá váljék, ahhoz nem elég a reform, nem elég a javítgatás, hanem radikális változásra van szükség, az újjászületésre. Az újjászületés azonban habár Isten ajándéka, nem lehet meg az ember vagy a közösség teljes odaszánása nélkül, mert nem kevesebbről van szó, mint az óember megöldökléséről és az új ember megelevítéséről, ahogy azt Pál apostol megállapítja:
„Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.” Róma 6.4.
A régi tömlő nem tud új tömlővé válni, csak ha teljesen meghal régi tömlőségének, a Krisztus lelke által újjászületik és egészen újjá teremtett tömlővé válik. Senki ezt magától meg nem teheti, hanem Isten cselekszi ezt velünk, az ő Lelke által.
Mégis egy dolog nagyon fontos, mégpedig az, hogy a tömlő akár régi, akár új, arra való, hogy a Lélek italát, az óbort avagy az új bort magábafogadja. Minden imádság szimbólikus, így a régi asztali áldásban mi magunk is dicsérhetjük az Urat a megújúlás folytonos reményében:
Áldott vagy ó Isten, világmindenség királya, aki kirendeled a kenyeret a földből. És áldott vagy ó Isten világmindenség királya, aki szőlőt nevelsz a tőkén.
Áldott légy most és mindörökké.
Ámen.

György Attila László
.......................................................

2006 PÜNKÖSD

2009-01-28T17:07:00.001-08:00

2006 PÜNKÖSD

A Szent Lélek Isten természetesen létezett a Pünkösd előtt is. A Szent Lélek munkálkodott az ős pátriárkákban és a régi idők prófétáiban is, amint azt vették az aposotolok, és keresztény hitünk szerint amint a Lélek bennünk is munkál.

Azonban van mégis valami különbség a Szent Lélek ihlette Pünkösd előtti hit tartalma és a Pünkösd utáni hit tartalma között.

A Pünkösd előtti hit a Krisztusra várakozás reménysége volt, míg a Pünkösd utáni hit már nem szólhat másról, mint a megfeszített Jézus Krisztus feltámadásáról és az egyház küldetéséről.

Jézus Krisztus él ! Ezért tudnak a tanítványok örvendező szívvel együtt lenni a Pünkösdkor.

Nem a Golgotha-i gyászban, hanem a pünkösdi örömben született meg az egyház, a Krisztus lelki jelenlétében, mikor is már az első napon több, mint háromezer lélek tért meg.

A természettudósok gyakran szkeptikusok a bibliai csodákkal szemben. Mi az, hogy Jézus a vízen járt -mondják, szép kis mese, na meg hogy a vakok újra láttak, leprások sokan megtisztultak, meg némely halottak föltámadtak.

Azonban amikor a kakasról elhíresült Péter, a Jézus tanítványait is halálra üldöző Jeruzsálemben nyíltan kiállva el kezdi hirdetni az evangéliumot, az már önmagában is csoda.

Hogy a „feszítsd meg”-et kiabáló városban az első szóra háromezer ember áldja Jézus nevét és kéri bűnei bocsánatát az Ő nevében, ez még nagyobb és felettébb különös csoda.

Hiszen eddig mindig úgy történt, ahogy a Jézust elítélő nagy tanács gondolta: ha jött is egy-egy önjelölt népvezér tömegeket szólítván maga mögé, amint lefejezték a mozgalmat, tehát az illető vezéregyéniséget esetleg a főkolomposokkal együtt kerékbetörték, megkövezték, felnégyelték, halálra korbácsolták, keresztrefeszítették, a mozgalom szétoszlott azután magától is, lett légyen a mozgalom vallási vagy akár politikai töltetű.

Jézus megöletése után azonban különös dolog történt. Katonákkal őriztették a sírt, a holttest mégis eltűnt. Szavahihető emberek vallották eskü alatt, hogy találkoztak a feltámadott Jézussal, s ugyancsak vagy ötszázan látták, amint felment a Mennybe.

Az egyház születése maga a pünkösdi csoda, az egyház megmaradása kétezer esztendőn túl is, az egyik bizonyítéka annak, hogy Jézus Kriszus él és munkálkodik köztünk az Ő Szent Lelke által.

Dicsérje hát minden lélek az Ur Jézus Krisztust mindörökké, ámen.

György Attila László

2006 Húsvét

2009-01-28T17:05:00.000-08:00

Nagypéntek és Húsvét

Nagypéntek nélkül nincs Húsvét. Ez mindenki számára világos, hiszen az ok meg kell, hogy előzze az okozatot. Azonban Húsvét nélkül semmi értelme, sőt igazi haszna sincs a Nagypénteknek.
Pál apostol elég egyértelműen fogalmaz:
Nem akarok tudni más messiásról, csak a Jézus Krisztusról, őróla is csak mint megfeszítettről, aki érettünk meghalt. De ha a Krisztus fel nem támadott, hiába való a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is, teszi hozzá, mert a Krisztus feltámadott a halottak közül a harmadik napon, mintegy elsőként azok közül, akik elaludtak.
Csodálatra méltó hősiesség az életet tudatosan odaáldozni másokért. Gyakran mi magunk is megtesszük: egy hű katona a hazájáért, egy édesanya a gyermekéért, egy hevülő fiatal szív a szerelmeséért ha kell, az életét is szívesen odaadja.
Mi lehetne ennél több? Hiszen maga a mester tanítja, hogy senkiben sincsen nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja a barátaiért vagy éppen az ellenségeiért is.
Ha meg akarjuk érteni az evangéliumot, sőt magát az emberi életet és halált is, akkor értelmünket a bűn és bűnhődés jelenségére kell fókuszálnunk.
A bűn gyökere bennünk van.
Ahogy Pál apostol írja, az embert édesgeti a bűnre saját tulajdon kívánsága.
A kívánság pedig megfogan és bűnt szül.
A bűnnek a büntetése pedig halál az élet földi rendje szerint, hiszen minden embernek egy a sorsa: születés és halál.
Az egész Szent Írás viszont arról tanúskodik, hogy kizárólag a bűn miatt van a romlás és a halál a világban, így akinek nincs bűne az nem hal meg, az nem halhat meg.
Ezért szükség volt az Úr Jézus Krisztusnak feltámadnia a halálból, mert nem tarthatta őt a sír fogságban, hiszen ártatlan, makulátlan, szeplőtelen bárányként adta magát önként váltságul.
A bűntől való megszabadulás, és a vétkektől való megtisztulás így valóban életnek és halálnak dolga.
Némelyek azonban összetévesztik az életet a testtel, ezért nem értik, hogy hogyan mondhat olyat a Krisztus, hogy ha valaki hiszen Énbennem, ha meghal is él.
A primitívnek nevezett társadalmakban nagyon is jól értették a spirituális dolgok jelentőségét, hogy a népnek nem csak ennie kell, hanem a lelkét is táplálni kell, amint azt Jób hangsúlyozza, hogyha a testem lehull is, testem nélkül látom meg az Istent.
Ugyanis a test nem csak hogy nem minden, de önmagában csak élettelen anyag, amiben a lélek az élet.
A testünk a fizika és a természet más törvényeinek alávetve folytonosan változik, a körülöttünk lévő világ anyagából vétetvén, visszatér a földbe, porból lévén, porrá lesz.
A lelkünket azonban Isten a saját orcájának hasonlatosságára formálta, az ő saját lelkéből szülte alá a Földre, s így a Lélek hozzá tér vissza az ítéletre.
Jól lehet, amint Pál apostol írja, hogy a testünk a Szent Lélek temploma, ezért úgy kell vigyáznunk és gondot viselnünk rá, azonban nekünk mégsem a testünket kell megmentenünk a haláltól, hiszen az lehetetlen, mert a test csak ideiglenes sátorul rendeltetett, hanem a lelkünket kell megmentenünk a gonosztól és a haláltól, amint a Szent Írás írja, hogy létezik második halál.
“A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki győz, annak nem árt a második halál.” (Jelenések 2:11)
Ez az igazi veszedelem, amint azt olvassuk is, hogy mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, ha a lelkében pedig kárt vall?
Az igazi veszedelem tehát az, ha a ránk vadászó gonosz elnyeli lelkünket az örök kárhozatra. Hiszen élet és halál tusájában az az egyedüli vigasztalásunk, hogy az Úr Jézus Krisztus ez életből átvisz bennünket az örök életbe, és újra találkozunk szeretteinkkel a mennyei viszontlátásban.
A kárhozatban azonban nincs viszontlátás, hanem csak gyötrődés és pusztulás. A Biblia egyértelműen fogalmaz:
“A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, * és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második + halál.” (Jelenések 21:8)
Nem halogathatjuk az élet mellett való döntést, mert minél több teret és időt engedünk a gonosznak, annál jobban uralkodik rajtunk, és annál nehezebb hitre jutnunk, bár a legmélyebb sötétségben is hallatszik Istennek a lelkünk mélyén csengő halk kolompja, mellyel a jó Pásztor hívogatja a bárányokat az élet legelőjére.
A tét óriási: lelkünknek üdvössége, az élet után az örök élet.
A jelenések könyve így biztat bennünket:
“És monda nékem: Meglett. * Én vagyok az Alfa + és az Omega, a kezdet és ** a vég. Én a szomjazónak adok az élet ++ vizének forrásából ingyen.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” (Jelenések 21:6-7)
Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus, aki legyőzte a gonoszt, és aki részt ad nekünk az Ő győzelmében ! AMEN.
György Attila László

2005 Karácsony

2009-01-28T17:03:00.001-08:00

VELÜNK AZ ISTEN (2005 Karácsonya)

A z Isten velünk van, mint ezt az Úr Jézus Krisztus igéri a keresztség szentségében: És veletek vagyok mindennapon a világnak végezetéig. (Máté 28:20)
Amint Ézsaiás próféta hirdette Isten örömüzenetét Jézus Krisztus születése előtt majd 800 esztendővel:
„Gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.”
(Ésaiás 9.5.)

Jézus Krisztus megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”
(Lukács 17.20-21)
A mindenkori világtörténelem legcsodálatosabb eseménye felülhalad minden csodát:
Isten emberré lett.
A második hasonlatos ehhez: Isten országa mi bennünk van.
Mihez hasonlatos Isten országa? - kérdezték a tanítványok.
Isten országa hasonlatos ahhoz, - felelhetjük, - mint amikor valaki a letört ágat a helyére illeszti és visszanöveszti; mint amikor valaki az eltört csontot összeforrasztja, vagy ahogy Ésaiás írja, mint amikor valaki a pislákoló gyertyamécsest nem oltja ki, a megrepedt nádat nem töri el, vagy ahogy Mózes kéri: a siketet ne szidalmazd, vak elé gáncsot ne vess, az ősz hajú ember előtt pedig kelj fel, megadván a tiszteletet.
Isten országában letörlik a könnyeket, megvigasztalják a sírókat, segítenek a szenvedőkön, megszegik a kenyeret az éhezőknek, megitatják a keserűn elepedt lelkűeket, felruházzák a mezíteleneket, féltve óvják az özvegyek és árvák jogát.
Vajon ilyen-e a közöség, amiben élünk?
Vajon ilyen- e az ország, amiben élünk?
Vajon ilyen-e a világ, amiben élünk?
Milyen csodálatos a keresztényi hivatás, hogy nekünk feladatként adta az Úr, hogy az Ő országát építsük idelent is.
Minden keresztény hívőnek nem kisebb a küldetése, minthogy abban a közegben, ahol él, érvényesítse a mindenütt jelenlevő mindenható Isten Országának felségjogait.
Vagyis minden körülmények közepette a szeretet és jóság, a hit és a hűség embere kell legyen.
A szeretet és a jóság különös kincse az emberi szívnek, mely olyan mint egy kincses ládika.
Sokan leláncolva, zárva tartják, lepecsételik, lelakatolják a szívüket, hogy valamiképpen valaki meg ne rabolja őket, el ne lopja kincseiket.
Pedig életünkben egyedül a jóságos szeretet romolhatatlan és örök.
Ha valakinek háza van, egy vihar ledöntheti, ha valakinek városa van, egy földrengés a földdel egyenlővé teheti, ha valakinek családja van, egy háború elsodorhatja a családot, ha valakinek vagyona van, ahogy szerezte, úgy el is vesztheti, akár tolvajok, akár rablók, akár gazdasági válság vagy természeti katasztrófa leselkedjen is rá.
Azonban a tiszta szeretetnek különleges tulajdonsága van:
Minél többet osztogatsz el, annál több marad belőle, ahelyett hogy az osztogatás során mindig kevesebb lenne, egyre több lesz, mert el kezd folytonosan növekedni.
A bezárt ládikóban a szeretet azonban megfullad és kihűl, elcsökevényesedik és el is deformálodik, nem a szeretet maga, hanem a zárva tartott szív.
Mert bizony az a szív, amely bezártságában kővé dermed, kővé változik, mégpedig olyan sírkővé, amelyből nincs feltámadás.
Ezért nyissuk meg szíveinket, ne féljük szeretet kincsünket osztogatni boldog-boldogtalannak, úton és útfélen, jövőknek és menőknek, csak úgy mint a helyben lakóknak, alkalmas és alkalmatlannak tűnő helyzetben, ha kell, ha nem, minden időben.
Mert a szeretet menti és váltja meg életünket a gonoszságtól. Az igaz szeretet tesz bennünket és családjainkat, népünket boldoggá.
Csak az igaz szeretet által munkált testvériség egyesítheti a népeket egy boldogabb és szebb jövő igéretében.
Ahogy az igaz szeretet mindenekfelett való forrása maga az Isten, úgy lett a Karácsony a szeretet Ünnepévé a gyermek Jézusban, hogy minden népek Krisztusaként a világ minden népeinek feje fölé emelt kereszten kitárt két karjával öleljen magához bennünket, amint tegnap és ma, úgy mindenkor, amint az meg is íratott:
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Amen. (János 3:16)

Urunk Jézus Krisztus, Önmagadat adtad érettünk, hogy a karácsonyi szeretben újjászülethessen ez a világ Te általad.
Imádságban és könyörgésben kérjük el a Szent Lélek erejével a Mennyei Édes Jó Atya kegyelmét, mely felől megíratott, hogy Tebenned áldatnak meg a világ minden nemzetségei.
Szenteld meg hát életünket az Adventi várakozásban és a Karácsonyi bizonyosságban egyképpen, hogy életünkkel is bizonyíthassuk hozzád való tartozásunkat, hogy mi Benned élünk és vagyunk most és mindörökké. Amen.

György Attila László

2005 Reformáció - Jer és Kövess Engem

2009-01-28T17:00:00.001-08:00

JER ÉS KÖVESS ENGEM !
Jn 1.44.

A tanítvánnyá választás ünnepélyes pillanata, amikor elhangzik az Úr hívása, jer, és kövess engem!
Bizonyos, hogy az Úr mindnyájunkat hív, és a nevünkön szólít minden órában.
Az Evangélium azt írja, hogy akinek van füle a hallásra, az hallja, mit mond a Lélek, mert az ember nem
csak a testi fülével képes hallani, hanem ha van szíve, akkor hallania kell a szívével és a lelkével is.
A keresztény egyház egyik nagy válságának az évszázadában olyan követői támadtak a Krisztusnak,
mint Martin Luther, Ulrich Zwingli, Jean Calvin, John Knox, Philip Melanchton és mások.
A XVI. század reformátorai meghallották az Úr Jézus Krisztus hívó hangját, és amint azt az apostolok
tették, hátrahagytak mindent, és egész életüket a Ige szolgálatára szentelték, hogy segíthessenek
másoknak is megtalálni az Urat.
Személyes példájukkal, haláltmegvető bátorságukkal a földi kötelékektől független hit szimbólumaivá
váltak. Máglyák tüze, zsarnokok hatalma, kufárok dölyfe, vallásháborúk átka az evangélium tisztaságát
meg nem ronthatta, s az ma is hirdettetik minden embernek, mint Isten kegyelmes szeretete.
A Reformáció csodálatos felismerései, amelyben a Bibliától eltiltott laikus, hívősereg kezébe adták az
anyanyelvre lefordított Bibliát, mikor a mise latinnyelvű rutinjáról áttértek a mindenki számára érthető
anyanyelvi Istentiszteletre, mikor az élettelen szobrok és képek imádását beszüntették, mikor az
Úrvacsora mindkét jegyét újra kiszolgáltatták, azaz a hívek is részesülhettek a lelkészekkel együtt az Úr
poharának közösségében is, mikor a tüntető vallásosság külső cselekedetei helyett a belső keresztény
hitre tették a hangsúlyt, valamint egyebek között, hogy a lelkészeket nem tiltották el az egészséges
családi élettől, mindezekkel a Reformáció semmiféle újítást nem hozott, hanem visszatért a kereszténység
igazi gyökereihez.
Amikor pedig beszüntették Máriának, szenteknek, angyaloknak a segítségülhívását, akkor érkeztek el a
Reformáció központi üzenetéhez, amint az meg is van írva az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben:
“És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, * mely
által kellene nékünk megtartatnunk”, hanem csak az Úr Jézus Krisztusé. A Máté Evangéliumában ezt
Őmaga is nyomatékosan megerősíti: “Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”
A Krisztus befogadása életünkbe az egyetlen lehetőség, hogy megmentsük lelkeinket. Ő pedig naponta
szólongat bennünket, hogy jer, kövess engem, nekünk pedig meg kell újulnunk az Ő hasonlatosságára,
amint azt kéri mindnyájunktól:
“Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót
tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek
titeket.”, vagyis az a szeretet kell, hogy megszülessen bennünk, amely mindenkit befogad, amelybe
belefér az egész világ, amely nem rekeszt ki senkit, de amely bölcsen szolgálja mindenek jóvoltát és
üdvösségét.
Ez a szeretet pedig az Úr Jézus Krisztusban levő hitnek az ajándéka, amelyet adjon meg nekünk a mi
Mennyei Édesatyánk az ő Szent Lelkének erejével, ma és mindennapon, Ámen.

Mennyei Édesatyánk, hálát adunk Tenéked az életért, hogy van alkalmunk hitre jutni.
Köszönjük Tenéked hitünket, ezt az égi ajándékot, amely nélkül egyetlen pillanatig sem élhetünk.
Néha ugyan azt gondoljuk, hogy szívdobbanás és lélegzetvétel nélkül nem lehetünk meg, pedig a
szeretet a hívő ember szívdobbanása, a jóság pedig az igaz ember lélegzetvétele.
Néha azt gondoljuk, hogy meghalunk egy falat kenyér, vagy egy-egy idejében érkező korty víz nélkül,
pedig valójában az igazságot éhezzük és szomjazzuk oly erősen, hogy nem tudunk nélküle élni.
Apáink becsületre tanítottak bennünket, anyáink a lelkiismeretet szülték belénk. A nagyszülők a
hagyomány tiszteletére intettek, mi pedig egymás hite által épülünk lelki hajlékká.
Mert templom az emberi szív, az Úr hajléka, ha épületet vesz bennünk az Isten Lelke.
Imádkozunk és könyörgünk a Lélek boldogságos ajándékáért, hogy a megértés egy legyen bennünk az
evangélium által:
Minden lélek dicsérje az Urat, és legyen köztünk az Ő áldott békessége mindenkor, hogy megújulván
Jézus Krisztus hasonlóságára, gondolattal, szóval cselekedettel, igyekezettel és testvéri buzgósággal,
mindinkább az Ő mind nagyobb dicsőségére éljünk, itt és majdan az örökkévalóságban, most és minden
időben,

ÁMEN.

György Attila László

2005 Új Kenyér

2009-01-28T17:00:00.000-08:00

Én vagyok az élet kenyere
(Jn. 6.35)

Az Úr a pusztában azt mondotta az apostoloknak: Adjatok enni a népnek !
A tanítványok azt felelték: Hogyan adhatnánk mi enni ekkora sokaságnak, mikor magunknak is alig van öt kenyerünk és két halunk. Mi az ennyi embernek?
Gandhi úgy vélte, hogyha az Isten megjelenne valamikor is látható alakban az éhezőknek, azt nem tenné másképpen csak kenyér formájában.
És lőn, amint a mi Urunk Jézus Krisztus kijelentette: Én vagyok a Mennyei Kenyér, amely az égből szállt alá !
A pusztában vette azért a kenyeret, megtörte és ezt mondotta:
Áldott legyél Isten, világmindenség királya, aki kirendeled a kenyeret a földből !
Azzal adta a tanítványoknak, akik az öt kenyeret szétosztották a népnek, úgy hogy mindenkinek jutott, sőt még a maradékból is tizenkét teli kosárral szedtek össze.
Az ember azt gondolja, hogy fáradságos munkával összegyűjti, majd elveti a magot, neveli és learatja, begyűjti és megőrli, majdan pedig kenyeret süt a lisztből, vagyis az ember az, aki megdolgozik saját kenyeréért, tehát a kenyerének tulajdonosa az ember.
Pedig nem mi teremtettük a gabonát hatalmi szóval, nem mi teremtettük a földet, nem mi küldjük az életet hozó és a földet megtermékenyítő esőt, nem tőlünk jő a növekedést adó melengető napfény, a miénk csak a munka és a földetművelő fáradtság.
Mi úgy véljük, hogy ez éppen elég, ahhoz, hogy az ember megelégedéssel egye a kenyerét, pedig ezen kívül még egy nagyon fontos dolog van, ami nélkül nem eshet jól a kenyér. Ez pedig a hálaadás.
Egye valaki mindennapi bosszankodással az ő kenyerét, és bizony nem lesz áldás sem a kenyerén, sem az életén.
Egye valaki Istennek adott háladással az ő kenyerét, és a láthatatlan Isten azonmód megjelenik az ő életében, mert az ember szemei megnyílnak a látásra.
Hiszen látható az Isten az Ő csodálatos ajándékai közül akár a legkisebbekben is, mint például a földben gyökeret növesztő és kalászt hozó gabonamag, a megtermékenyítő eső, a gyümölcsöt érlelő napsugár.
Azért ha a csodálatos élet sokszínű pompájára tekintünk, akkor láthatjuk, hogy valóban paradicsomi körülményeket teremtett az Úr Isten, amely paradicsomi gazdagság csak az emberi bűn miatt válhatott a halál árnyékának földjévé, gyakran az elnyomás, a szenvedés, a rabszolgaság, a véres háborúk színhelyévé.
Ebben a kettősségben érthetjük meg talán még jobban a mi Urunk Jézus Krisztus szavait, amikor azt mondja negyven napos éhezés után, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek Igéjével.
Hiszen hiába van, lenne a legbővölködőbb jólét is, ha haragban és pusztító gonoszság közepette kellene élnünk.
A szeretetben megszegett kenyér táplálja a lelket is, a képmutatással megszegett kenyér méreggé válik az ember lelkében és gyakran a testében is.
Ezért mondja az Úr, hogy aki éhezi az Igét, az fog megelégíttetni, mert a kenyérrel akárhogy jóllakik is az ember, a lélek éhes maradhat akár örökké is, ha nem talál rá a Mennyei Kenyérre, amint azt az Úr maga mondja:
Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. (Jn. 6.35)
Úgy legyen !

Ámen

Áldott legyél Ó, Isten, világ mindenség királya, aki kirendeled a kenyeret a földből !
Áldott legyél Ó, Isten, világ mindenség királya, aki elbocsátottad a Földre a Mennyei Kenyeret !
Áldott legyél Urunk Jézus Krisztus, aki az Ige magvát szórod nyitott tenyerű bőkezűséggel szivünk szántóföldjére, s plántálod azt Szent Lelked melengető lehelletével, és öntözöd azt keresztfán kiontott véreddel mindennap.
Köszönjük Édesatyánk a csodálatos gazdagságú élet minden áldását, mellyel a mi utunkat segíted az Égbe hazafelé.
Hiszen életünk minden napján Téged keresünk, hogy hozzád mind közelebb lehessünk, teljes szívünkkel, teljes lelkünkből és minden erőnkkel.
Így köszönjük meg szüleink és nagy szüleink bölcs tanácsait, gyermekeink és unokáink mosolyát, hálákat adván házunkért és házunknépéért, gyülekezetünkért és templomunkért, amint itt, úgy az örökkévalóságban is az odafelvaló gyülekezettel egységben, Istennek a mi Atyánknak akaratja szerint, a mi Urunk Jézuz Krisztus kegyelméből, a Szent Lélek erejével ma és mindörökké !
Úgy legyen !

Ámen
György Attila László

2005 Pünkösd - A Szent Lélek munkája

2009-01-28T16:59:00.000-08:00

A Szent Lélek munkája

A hit tudósai néha több száz oldalas könyveket írtak és írnak a Szent Lélekrol, mi pedig néha azt gondoljuk, hogy a Szent Lélek dolga talán valóban olyan bonyolult, mint ezekben a könyvekben.
Pedig a Szent Lélek ügyénél alig van ami egyszerubb lehetne, mert amint az Isten egy és az Úr egy, azonképpen a Lélek is egy. Amikor tehát a Lélek ajándékairól elmélkedünk, mint például a nyelveken szólás, a lelkek megítélése, a betegek meggyógyítása, a prófétálás, ésatöbbi, akkor nem az ajándékok kívánatosságára érdemes koncentrálni, hanem arra, hogy az ajándékozó Egy. Egyszeruvé kell valnunk ahhoz, hogy megérthessük, hogy mit jelent az, hogy a Szent Lélek újjászül bennünket a Krisztus hasonlatosságára.
Ugyanis az Egyhez való hasonlatosság az egyszerûség, ez pedig a Szent Lélek munkája bennünk. Ide tartozik a szent együgyûség is, ami nem jelethet kevesebbet, mint hogy valakinek csak egy ügye van: Isten. Tehát, hogy valakinek Isten mindennél fontosabb ezen a világon. Bár az egyszerûség könnyû feladatnak tunik, valójában a legnehezebb mind közül. Mert nem lehetek úgy egyszeru, hogy én magam akarok lenni az Egy, hiszen abból csak egy van.
Ez nem csak teljességgel lehetetlen, hanem ráaadásulaz egyetlen Egy ellen irányuló felségsértés, amire nézve a Sátán azt ígérte: Nem haltok meg, hanem olyanok lesztek, mint az Isten, mindenttudók és hatalmasok. Ezért ûzettünk ki a Paradicsomból, mert az ember akart önmaga istene lenni.
És azért nem engednek a kapuõrzõ szeráfok vissza bennünket, mert ez még ma is így van.
Némelyek még mindig valakik akarnak lenni, többnyire vagyon és hatalom által, akár a másik ember elnyomása vagy népek leigázása árán is.
Pedig pozitív értelemben naggyá lenni sem lehet úgy, hogy valaki harácsol vagy rabol, hanem csak úgy hogy ad. Adja önmagát, tehetségét, erejét, ha kell az életét is másokért. Nevesítve: családért, gyülekezetért, népért, nemzetéret, az emberiség javáért.
Az ember még mindig azt képzeli, hogy elõbb vagy utóbb teljhatalmú Úr lesz legalább a természet felett, és így nem lesz szüksége Istenre. Pedig nyomatékosan meg van írva: aki magát felmagasztalja megaláztatik, de aki magát megalázza felmagasztaltatik. Magától értetõdik, hogyha az ember a pokol minden seregeit is segítségül hívná, az Egyet le nem döntheti, mert nem bálvány az, hanem maga az Élõ Isten, maga a Valóság.
Az egyetlen út az Egyhez, az Egy hasonlatosságára való újjászületésre, az Egy-szerûségre az, amit Pál apostol ír:
Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.
(Galatha 2:20)
Vagyis meg kell értenünk, hogy az ember semmi, és csak Istennel való kapcsolatán keresztül valaki és valami, mert az Isten az, aki megelevenít és újjászül, megtart és megerõsít. A mi erõnk semmi. A hozzá vezetõ út az, hogy az ember a maga tökéletlen és bûnös akaratáról lemond, és azt keresi, hogy mi az Õ akarata, amint Jézus Krisztus a Gecsemáné kertjében imádkozott csütörtök éjszaka:
És egy kissé elõre menve, arczra borula, könyörögvén * és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tõlem e + pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. (Máté 26:39)
Tehát nem szabad úgy tekinteni a hitet, hogy egyfelõl vagyok én, másfelõl meg van (talán) az Isten, nézzük hát hogy milyen kölcsönösen elõnyös kapcsolatot (üzletet) tudunk kialakítani, hanem csakis úgy, hogy én semmi vagyok, és csak Te vagy a Valóság és az Élet. Azért, hogy életem, életünk lehessen, beengedlek a szívembe, az otthonomba, a gondolataimba.
És ez a sötétség foglalásával ellentétben nem rabszolgatartó gyarmatosítása a léleknek, hanem olyan, mint amikor a gyötrõdve szomjazónak egy tiszta korty vizet adnak, mikor a szenvedve éhezõnek megszegik a kenyeret, mint amikor az elepedt lelkût megvigasztalják, mint amikor a vakok újra látnak, a siketek újra hallanak, a betegek meggyógyulnak és a halottak föltámadnak. Úgy jutunk hát az egyszerûséghez, hogy az egy Istenhez képest, a magunk megnyerni szándékozott hatalmi egységét feladjuk. Így, amint az egyébként is lehetetlenség, nem lesz az egybõl kettõ, hanem marad az Egy, akivel egyesülve visszatérünk az Egységbe, ahonnan a bûn miatt kiûzettünk.
Ezért mondja a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy :
Én és az Atya egy vagyunk. (János 10:30.)
Nekünk pedig azt mondja: Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. (János 15:4)
Amen
György Attila László

2005 Húsvét

2009-01-28T16:58:00.001-08:00

2005 Húsvétján

AZ emberiségnek volt néhány álma vagy azt is mondhatnánk, hogy adóssága önmagával és rendeltetésével szemben. Mind az Elveszett Paradicsomhoz kapcsolódik, hiszen kimondva vagy kimondatlanul a paradicsomi állapotokat vágyjuk vagy legalábbis sírjuk vissza.
Ezen álmok legnagyobbika a halhatatlanság, melyet sorban követnek a tudás és az örök ifjúság. Azért mondjuk, hogy volt néhány álma, és nem azt, hogy még mindig van néhány nagy álma, mert e nagy álmok mind beteljesedtek.
Annak ellenére is beteljesedtek, hogy a jelenvaló modern világ esküszik a józan ész álmokat detronizáló hatására, miközben a véres háborúkat a racionalizmus jegyében vívják, az árvák sérelmeirõl az ENSZ-ben szemforgató képmutatással jajgatnak, és szabadságra segítés helyett élelmiszer csomag alamizsnákkal csitítják lelkiismeretüket.
De mégis beteljesedett, mert Jézus személyében megvalósult minden, amire az emberiség csak vágyott a Paradicsomból való kiûzetés óta. Egy csodálatos dolgot azért ezzel kapcsolatban érdemes az Igébõl kiolvasni.
Jézus Krisztus Istennek Szent Fia, de még az Õ valóságos emberségének szent volta sem automatikus következménye Istentõl születettségének. Szeplõtelen, ártatlan bárány, de a hitnek emberi harcát neki is meg kellett harcolnia akár a megkísértetés pusztájában, akár véres verítékkel az elárultatás nagycsütörtöki éjszakáján, akár a Golgotha-i kereszt haláltusájában.
Éppen a mindhalálig és mindenekfelett való hûsége az Atyához gyõzte le a világot uralni kívánó Sátánt és annak sötét szolgaseregét, a gonoszságot és a halált.
Nyomatékosan írja Pál apostol, hogy a bûn zsoldja a halál. (Róma 6.23)
Tehát akinek nincsen bûne, azt nem tarthatja fogságban a halál, akinek nincs bûne, az nem hal meg. Mégsincs ezzel ellentétben az Úr Jézus Krisztus kereszthalála, mert még az Õ halála is az emberi bûn következménye volt, hiszen a mi bûneink büntetését hordozta, amint ez megíratott Ézsaiás próféta könyvében. De mert hogy bûntelen volt, szükség volt a halálból feltámadnia.
Majdnem azt kell mondanunk, hogy még ha akart volna sem maradhatott volna a sírban, mert az isteni matematika szerint lehetlenség, hogy az igaz ugyanúgy bûnhödjék, mint a bûnös. A halhatatlanságnak a feltétele tehát nem valamiféle magasabbrendû biokémiai tudás, hanem a bûnbocsánat, a megigazulás, a megszentelõdés, az újjászületés.
Ez annál is inkább így van, mert a Szent Írás kihangsúlyozza, hogy ami testtõl született, test az, ami a Lélektõl született, Lélek az. (János 3:6)
Tehát nem fizikai halhatalanságot kell keresni, hanem a lélek halhatalanságát, nem fizikai örök ifjúságot, hanem az örök élet mindenkori jelenét.
Hasonlatosképpen az igazi tudás nem az, hogy hogyan lehetne aranyat csinálni a vasból, higanyból vagy éppen ólomból, hanem a Szent Léleknek az a megvilágosító ereje, amikor minden helyzetben és szituációban a Lélek biztonságával tudjuk felismerni a jó és a rossz közötti különbséget, hogy hit által a jót választhassuk.
Mert az Emberiség fõ kérdése nem az, hogy mit együnk, hanem hogy hogyan legyünk jók. Hiszen mindenki egyetérthet azzal az állítással, hogyha az emberek jók, vagy legalább egy kicsit jobbak lennének, akkor nem lennének éhezõk a Földön, sem háborúk, sem szeretetlenség. Csodálatos misztérium Jézus Krisztus személyében az Isten és az Ember egysége.
Mert csak akkor lehetünk a mi Mennyei Édesatyánk valósággal újjászületett gyermekei, ha egyre inkább egyesülünk az Úr Jézussal, akinek, mint egyház, e Földön élõ tagjai vagyunk, hogy az Õ Lelke kormányozza és elevenítse meg az egész testet.
Segítsen minket az Úrhoz minél közelebb minden imádságos áhitat, minden neki szentelt jócselekedet és a keresztényekhez illõ alázatos igyekezet a mindig jobbra való törekvéssel. Erre tanít minket Bibliánk és elõttünk járt atyáink példája, kik megigazíttattak a Szent Gyülekezet közösségében a Krisztus Jézus által.
Amen
György Attila László

2004 - Karácsonyünnep

2009-01-28T16:51:00.001-08:00

Karácsonyünnep

Van aki azt mondja, hogy híres akarok lenni.
Van aki pedig azt mondja, hogy gazdag akarok lenni.
Ismét más pedig azt mondja, hogy hatalmas akarok lenni, ésatöbbi. Vajon lehetnének-e a fentiek karácsonyi kívánságok is?
A válasz nyilvánvaló: Semmiképpen sem.
Hiszen mi is lehet karácsonyi kívánság, ha csak az nem, hogy szeretnénk, ha minden ember testvére lenne a másiknak. Szeretnénk, ha eltűnne a földről a betegség, az éhség a kizsákmányolás, a nyomor és minden szolgaság.
Mi is lehetne szebb karácsonyi kívánság annál, hogy szeretnénk megszüntetni minden háborút mégpedig minörökre. Vagyis szeretnénk, ha a Karácsony nem csak egy néhhány napos ünnepe lenne a mindenkori naptári évnek, hanemha az élet minden napja Karácsonnyá válhatna.
Nem szabad, hogy a célunk az legyen, hogy híresek, gazdagok vagy akár hatalmasok legyünk, mert ezek a célok üresek és megölik az ember lelkét.
A mi célunk csak egy lehet: maga a Karácsony, hogy eggyé váljunk a Karácsonnyal.
Értsük jól !
A Karácsony Istennek ajándéka, a Karácsony Jézus Krisztus, maga a mindenható szeretet, a könyörülő kegyelem, az isteni jóság, amely minden emberi értelmet felülhalad.
Ezért ha azt látjuk, hogy valamely emberek üzletté akarják tenni a Karácsonyt, vagy egy Jézus nélküli ajándékcserélő fesztivállá, akkor tudnunk kell, hogy a végtermék lehet bármi, de nem az igazi Karácsony.
Nincs Karácsony Krisztus nélkül.
A Krisztusi Karácsony, pedig nem lehet üzlet, sem üres pompa.
Hanem maga a csoda. A Karácsony ünnep grádicsos lépcsősor a mennybe, híd minden nemzet és nép között, legfőképpen pedig híd Isten és az ember között.
Mi is hát a Karácsony üzenete?
A Szent Írás teljesen világosan fogalmaz: „ Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. ( János 3:16-17)
A Karácsony üzenete Isten szeretete. Milyen is ez a szeretet?
Néhányan ezt mondják: Isten szeretete mindenható. Ismét mások, hogy az Ő szeretete végtelen. Igen, az. De még sokkal több.
Ez a szeretet az Önmagát odadó és önfeláldozó isteni szeretet.
Hogyan lehet Isten önmagát feláldozó?
A Szent Írás erről is nagyon világosan ír: (János 1:1,2,3,)
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
(János 1,14 ) És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Egy gyermek adaték nekünk, a gyermek pedig férfivá növekedvén keresztrefeszíttetett.
Nem azért lett a kereszt a sorsa, mert a nép vezetői megölették, hanem mert Ő adta magát áldozatul, mint „Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.”
Ezt az önfeláldozó szeretetet kell megtanulnunk a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki így tanít minket:
...”tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. ” (Máté 11:29)
Ez a Karácsony ünnepi útja életünk mindennapján, amely megépült a mi Urunk Jézus Krisztusban, azért, hogy járjunk rajta. Amen
György Attila László lkp.

2004 - Advent

2009-01-28T16:49:00.000-08:00

Adventi gondolatok

Az advent Jézus Krisztus eljövetelére való várakozás.
Ebben pedig megkülönböztetünk három féle állapotot.
1. Az első advent Jézus Krisztus első eljövetelére való várakozást jelentette, midőn a pátriárkák, próféták, Isten emberei, ezredekkel, századokkal a karácsonyi gyermek megszületése előtt hirdették az evangélium örömüzenetét, mondván:
Ez lesz a megváltó érkezésének a jele: "Szűz fogan méhében, és szül vala fiat, és nevezék nevét Immanuelnek, ami annyit tesz, hogy velünk az Isten."
Tehát Isten népe az idők teljességére mintegy előre tekintve várakozott a kegyelem napjára, mikor is Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban beteljesíti összes ígéretét.
2. A második adventet nevezhetjük egyszerű adventnek is, ami mindig a konkrét esztendő naptári várakozását jelenti a karácsonyi ünnepre, s ebben szakaszonként az advent első, második, harmadik, és negyedik vasárnapját is megnevezve.
Ez az az örömteli várakozás, ami azt sugallja, erősíti bennünk, hogy a karácsonyi ünnepkört valóban nem szabad az esztendő egy-két napjára szűkítenünk, hanem az egész esztendő a karácsonyra tekint, sőt egész életünkkel az eljövendő boldog karácsonyra készülünk.
3. A harmadik advent pedig főként egyetemes adventnek nevezhető, mert itt már valóban főként nem csak személyes, családi, kis közösségi, nemzeti adventről van szó, hanem az egész emberiség várakozik az Üdvözítő Krisztus visszajövetelére.
Ez a visszajövetel pedig végső visszajövetel, mert most már nem az ócsárolható, semmibevehető, mindig gúnyolható, leköphető, újra és újra megostoroztatható, keresztrefeszíthető Jézus érkezik, hanem a dicsőséges Krisztus jő a felhőkből, lángoló angyalok kísérik és kétélű kardot hoz magával.
A kard egyik élével a gonoszokat és felfuvalkodottakat sújtja le, a másikkal felemeli a jókat és az Isten előtt alázatosakat.
Ez a mi egyetemes adventünk, melyben várakozunk az igazságtévő Krisztusra, aki így szól:
" Bizony, hamar eljövök. "
És akinek mi Jánossal együtt feleljük:
"Ámen, bizony, jövel Uram Jézus! "
Mikor azonban adventra gondolunk, ne higgyük, hogy passzív várakozásra ítél minket az Isten, hogy legyinthetünk a gonoszok növekvő földi hatalma láttán, midőn megalázzák az özvegyeket és az árvákat, mikor nem tisztelik az öregeket és az atyákat, mikor kisemmizik a szűkölködőket, amikor kikacagják a törvényeket.
Nem várhatjuk ölbe tette kézzel, hogy majd eljön a Krisztus és számonkéri a gonoszokat. A Krisztus minket is számonkér cselekedeteink, beszédeink, gondolataink szerint, de nem csak ezekben, hanem mulasztásaink miatt is.
Jézus Krisztus parancsolatainak megtartása, vagy legalábbis az erre való igyekezet, állandó háborút jelent a setétség erői ellen, legyenek ezek akár a butaság, a tudatlanság, a nyilvánvaló rosszindulat, a kizsákmányolás, a szolgaság, az elnyomás, a leigázás ruháiban, vagy a hatalom és a pénz vonzta pompa és csillogás álcáiban.
Ha néha úgy tűnik is, hogy a Sátán még mindig csatákat nyer, tudnunk kell, hogy a háborút végérvényesen elvesztette. Ha Mammon isten / a pénz bálványistene / birodalma mindenhatónak is tűnik némelyeknek, tudnunk kell, hogy pelyva az, amit szétszór a szél, s amelyet Krisztus Urunk az örökkön égő tűzre vet.
Az utolsó karácsonyra, azaz a beteljesülésre vágyakozó adventi boldogság pedig egyedül Őbenne van, amint Őmaga mondja:
"Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Boldogok, akik megtartják Isten parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a szent városba."

György Attila lkp.

2004 Reformáció

2009-01-28T16:47:00.000-08:00

SEMPER REFORMANDI - a pdf-ért klikk ide

2004 Pünkösd

2009-01-28T16:45:00.000-08:00

Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság
" Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság . "

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.És * monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”
És látá Isten, hogy jó a világosság; és * elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”
1 Mózes 1:1-4

Keresztyén Testvéreim, milyen jó nekünk tudni, hogy Égnek és Földnek nem más a kezdete, mint az, hogy Isten szeretete túl áradt.
Így teremtette a világot, az egeket és a földet.
Ő teremtette az időket és a tereket. Ő teremtette az élőlényeket és az emberi lényt.
A mi Istenünk erővel teljes, mindenható Isten. Az Ő kezeiben exisztál a világ és a mi életeink.
Ám létezik egy ellentmondás Isten mindenhatósága és a világ gonoszsága között.
Miért tűri Isten a bűnt? Miért engedte meg Isten, hogy a bűn a világba jöjjön? A bűn jelenti a bánatot, a bántást, az erőszakot, a könnyekt és a kiontott vért a földön.
De Isten gyűlöli a bűnt, és a mi Istenünk mindenható. Ezt az ellentmondást nem érthetjük meg emberi logikával, mert az emberi logika nem érti a szeretet hatalmát, és a szabadság lelkét.
A Bibliában olvashatjuk:
Isten teremté az embert az ő képére, saját hasonlatosságára.
Azonban Isten nem csak mindenható Isten, hanem szuverén Isten is, akinek megvan az ő saját autonómiája, hogy azt tegyen, ami akar.
Az embernek is megvan az ő saját autonómiája és a csak azért is létező emberi szabad akarata, hogy azt tegyen, vagy próbáljon meg tenni, amit akar.
Ezen okból tudnunk kell, a következő három dolgot.

Jó tudnunk először:

Isten, egy abszolút szabad Isten. Számára a legfontosabb dolog a szabadság, a szeretet és az igazság. E három.
Számára az ember szabadsága nagyon, nagyon fontos, mert szabadság nélkül nincs szeretet, és szabadság nélkül nincs igazság. Az örök élet a szabad Istenben van.
Ez azt jelenti: Az embernek szabad akaratból kell járni a szeretet és az igazság útján. Azonban a szabadság és a szabadosság nagyon is két különböző dolog. A szabadság Isten akarata, a szabadosság maga bűn.

Jó tudni másodszor:

A mindenható Isten hosszútűrésében várakozik a bűnösök megtérésére. A szenvedés oka nem az Isten, hanem a bűn. Isten nem csak várakozik, de cselekszik is.
Eljött Jézus Krisztusban, hogy elhozzza a bűnök bocsánatát. Időt ad nekünk a megtérésre. Ezért tűnik úgy, mintha Isten örökké tolerálná a bűnösöket...

Jó tudni harmadszor:

Isten emberré lett, hogy végbevigye a megváltást és a bűnbocsánat tettét. Amint az írva is van a korinthusi levélben: „Amint ember által van a halál, azonképpen ember által van a halottak feltámadása is. Amint Ádámban mindnyájan meghallnak, azonképpen a Krisztusban mindnyájan megelevenednek.”
Ő azt is mondhatta volna:
Amint ember által jötta bűn a világba, azonképpen ember által jött a bűnök bocsánata is. Amint Ádámban mind bűnt cselekszenek, azonképpen ember által a Krisztusban mind elnyerik a bűnök bocsánatát.

Végül pedig jó tudni:

A mi autonómiánk is nagyon fontos Istennek. A mindenható Isten azt akarja, hogy szabad akaratból döntsünk a jó és a kegyelem mellett.
Ez a választás nem csak döntés Isten mellett, és elfogadása Isten ajándékának a bűnbocsánattal, hanem cselekvés és részvétel Isten cselekedeteiben.
Ezért a legnagyobb csoda, hogy a mi Megváltónk, Jézus Krisztus egyszerre mindenható Isten, és egyszerre valóságos ember. Tökéletes és bűn nélkül való ember.
Ezért mi azt kell, hogy mondjuk a Szent Lélek által, hogy a bűnök bocsánata nem rajtunk kívül történik, hanem a mi szívünkben. A megváltás bennünk, nem megy végbe nélkülünk.
A megváltó hatalmával és segítségével azonban nem csak Jézusnak, de nekünk is harcolnunk kell a bűnök, és bűn atyja a gonosz ellen.
Nem csak Jézusnak, de nekünk is győznünk kell. Minden Úr asztali közösségkor arra is emlékezünk, hogyan adott Jézus Krisztus kenyeret ötezer embernek a pusztában. Az Írás szerint Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta azokat, adta a tanítványoknak, hogy osszák ki a népnek. És az öt kenyeret és a két halat kiosztották közöttük. És mind ettek és jól laktak.
Most talán azt gondoljuk: Isten tett csodát. De a valódi csoda az, hogy nem csak Jézus, mint Isten tette ezt vagy más egyéb csodát, de az Ember Jézus tette ezt a csodát a Szent Lélek erejével.
Amint emlékezhetünk is, hogy a mi Urunk mondta a tanítványoknak:
Adjatok Ti nekik enni! Az igazi csoda tehát az, hogy mi részesei vagyunk Isten szeretetének, Isten kegyelmének a bűnbocsánatban, de részesek vagyunk Isten cselekedeteiben és hatalmában is a Szent Lélek által. Legyünk hát mint az ő Népe az Ő részesei, az idelent való világban és majdan az elkövetkezendőben, most és mindörökké. Ámen.

György Attila László

2004 Húsvét - A feltámadás diadala

2009-01-28T16:44:00.001-08:00

Jézus Krisztus Feltámadásának Diadala

Pál Apostol azt tanította a korinthusi gyülekezetnek, hogy ő nem akar más tudományról tudni, csak a Jézus Krisztusról, és őróla is csak úgy, mint megfeszítettről. És valóban, Nagy Péntek nélkül nincs Húsvét Vasárnap, a kereszthalál nélkül nincs Feltámadás. Tudván, hogy az első keresztények minden Vasárnap Jézus Krisztus feltámadását ünnepélték, nekünk is érdemes nem csak a Golgotai Keresztre, hanem a Feltámadás jelentőségére is figyelnünk.
Hiszen ha maga az érettünk való halál puszta ténye lett volna a fontosabb, akkor az első keresztények a Pénteket tették volna az Úr napjává, és így az Iszlám lekésett volna a Péntek szent nappá való nyilvánításában.
Jóllehet a Golgotai Keresztet soha háttérbe nem szoríthatja, mégis a Feltámadás ténye az a fordulópont, amelyről Pál apostol azt tanítja, hogy :
„Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” (1 Kor. 15.14), sőt hozzá teszi, hogy: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát ” ( 1 Kor. 15. 17-18 ) -tudniillik, ha a Krisztus fel nem támadott volna – „Ámde a Krisztus feltámadott a halottak közül” (1 Kor. 15.20).
Ugyanis a legcsodálatosabb tanítás éppen abban van, hogy a Krisztus, mint ember halt meg, és mint ember támadott fel.
Az emberek számára ugyan nem szokatlan a halál, hiszen megtörténik velünk nemzedékről-nemzedékre, a halálból való föltámadás azonban meglehetősen ritka jelenség az emberek között, bár a Biblia, a Jézusi Feltámadáson kívül, más halálból való feltámadásokról is tud.
Többek között például Isten Elizeus próféta által feltámasztotta a súnemita asszony gyermekét:
„És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ágyán. És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.
És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.
Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.” (2 Királyok 4:32-35)
A gyermek feltámadt a halálból, de még nem az örök életre, hiszen e feltámadás után minden bizonnyal újra meg kellett, hogy haljon, csak úgy mint Lázár, Jézus barátja, akit a negyednapos halálból hívott vissza erre az életre Jézus.
Azaz mindketten csak haladékot kaptak Istentől. Ha mások is meghaltak a rómaiak keresztjein, és néhányan mások is feltámadtak a halálból, akkor hát mi volt a különös Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában?
Főleg, ha azt is hozzá tesszük, hogy a kereszt általi halál, bár szándékosan oly kínzó és felettébb fájdalmas volt, mégis a rómaiak egyik szokványos kivégzési módja volt, akár csak a középkorban, a Balkánon a karóbahúzás vagy a kerékbetörés, avagy az inkvizició máglyája.
A különös az volt, hogy Jézus Krisztus igazán ártatlan volt.
De hát nem volt-é ártatlan például Husz János, a szent életű , cseh prédikátor, akit a római egyház 1415-ben a konstanzi zsinat alkalmával máglyán elégetett, Zsigmond német császár esküvel vállalt menlevele ellenében is?
Emberileg, és főleg a felhozott vádban, igen, Husz János ártatlan volt. De Ádám és Éva vétkében mindnyájan születésünktől fogva bűnösök vagyunk, “Mert (...) Ádámban mindnyájan meghalnak” írja Pál Apostol ugyancsak a korinthusi levélben.
Mindnyájan, kivéve Jézus Krisztust. Ő teljességgel és tökéletesen ártatlan volt.
Éppen ebben az ártatlanságban nyilatkozott meg többek között az Ő Isten Fiúsága, és mégis mint valóságos ember járta Judea és Galilea falvait városait.
A Csoda is éppen ez: hogy az Isten emberré lett. Viszont értsük jól, nem ál-emberré, hanem valóságos emberré. Mindenben hasonlatos volt hozzánk, a többi emberhez, kivéve a bűnt.
Ez a tény azonban élet és halál dolgáról dönt, amint azt Pál apostol is tanítja: „ Mert a bűn zsoldja halál” (Rómaiakhoz. 6.23). A mi Urunk Jézus Krisztus emberként halt ugyan meg, mert Istensége szerint meg nem halhatott, hiszen Isten nem hal meg, de még embersége szerint is csak úgy, hogy bűneinket magára vállalta. A bűn fizetsége a halál, ezért akinek nincsen bűne, az nem is halhat meg. Kivéve, ha más bűnét el nem hordozza.
A mi Urunk Jézus Krisztus, mint az Atya szeplőtelen báránya magára vette az emberi nemzetség minden bűnét, a múltét, a jelenét és jövőbenieket is, amelyeket ismerünk, és amelyekről nem is tudunk, amelyek, mint valami alattomos betegség lárvái pusztítanak minket.
A csodálatos emberség, mellyel bűneinket és fájdalmainkat hordta, egyben a minden emberi értelmet felülhaladó isteni erő bizonyítéka is, hiszen senki más nem képes mások, sőt az egész világ bűneit magára venni, csak akinek saját bűne nincsen, csak az, aki az Égből szállott alá, a szentséges és magasztos Krisztus.
Mégis, emberi természete szerint támadott fel a harmadik napon a halálból, mert az Isteni természet, ahogyan meg nem halhat, úgy fel sem támadhat, márpedig a „Krisztus feltámadott a halottak közül” (1 Kor. 15.20), és amint az írva is vagyon :
„Miután ugyanis ember (Ádám) által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.”(1 Korinthos 15:21-22).
Magára vette ugyan a világ bűneit, emiatt mind testben mind lélekben a halálos nyomorúságig gyötrettetett, de mert hogy az emberiség bűneit irgalomból és szeretetből elhordozni mégsem bűn, ezért a halál semmiképpen sem tarthatta Őt fogva, hanem amint neki meg kellett halnia, hogy az Atya minden rendelése betöltessék, ugyanúgy mindenképpen fel is kellett támadnia.
Mert csakis a bűn zsoldja a halál, akinek pedig nincsen bűne, azon a halálnak nincs ereje. Ha nem lenne bűnünk nem halnánk meg.
Mikor azonban e testből által megyünk a halálkapun Isten ítélőszéke elé, rádöbbenünk, hogy a bűn zsoldja nem csak testi halállal, hanem örök kárhozattal is fenyeget, bűneink és vétkeink, sőt maga a Sátán is vádol minket.
Azonban a mi Urunk legyőzte a Sátánt, amint az írva is vagyon:
„Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. ” (Luk. 10:17-18) ...és „ a békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar ” (Rómaiakhoz írt levél 16: 20.)
Isten ítélőszéke előtt pedig az Úr Jézus Krisztus tesz hitet rólunk, hogy elvette a mi bűneinket, amint azt a gutaütött embernek mondotta: „Bizzál fiam ! Megbocsáttattak néked a Te bűneid, (..) kelj föl és járj !” ( Máté 9:2,5, )
Mi pedig Jóbbal együtt tudjuk, hogy a mi Megváltónk él, és utoljára a mi porunk felett is megáll, azt mondja nekünk hatalommal, kelj föl, és járj ! ÁMEN
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mennyei Édestyánk,
a Te Fiadnak érettünk való áldozata minden emberi értelmet felülhalad. Add, hogy a Krisztussal együtt meghalhassunk a bűnnek, és hogy az Ő feltámadásának erejével életünk lehessen Őbenne. Add, hogy ez Újabb Esztendőben is, úgy ünnepelhessük a Húsvét diadalát, mint akik tudjuk, mert megismertük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, rólunk a Sátánnak, a kárhozatnak, a halálnak minden erejét elvette, és hogy bennünket is átalvisz majdan az Ő örök dicsőségébe.
Megvalljuk, mert megismertük, hogy sem életben, sem halálban, sem ebben a világban, sem a következendőben, nincs sehol más menedék, nincs más remény csak a Te Egyszülött Fiadban, kinek sebeivel gyógyulunk meg, kinek megtöretett teste és kiontott vére táplálja lelkünket az Örök Életre, aki megigazít bennünket már e Földön, hogy gondolattal, szóval, cselekedettel, mindinkább a Te tetszésedre élhessünk buzgósággal igyekezvén a Te parancsolataidnak megtartására. Kérünk Téged, Jó Atyánk, tarts meg minket a Te kegyelmedben mindennapon ez életben és majdan, ha az idő eljő, az örökkévalóságban egyképpen,
ÁMEN.
György Attila László

2004 március 15.-i ünnepi zárszó

2009-01-28T16:42:00.000-08:00

a Montreáli Magyar Nagybizottság a Montreáli Római Katolikus Egyház dísztermében ünnepséget rendezett az 1848-49 forradalom és szabadságharcról való megemlékezés keretében.
A református lelkész ünnepi zárszava:

Szeretettel köszönjük a szereplő gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, idősebbeknek, a kedves vendégeknek, a mindig csodálatos montreáli közönségnek, hogy a magyarság számára oly szent napon újra együtt ünnepelhettünk.
Egy bibliai képet szeretnék idézni:
Az Úr Jézus Krisztus a lélek által kivitetett a pusztába, és ott negyven nap és negyven éjen át nem evett, mikoris végre megéhezék. Az ördög így kísértette, ha Isten Fia vagy, változtasd a köveket kenyérré!
Jézus így felelt: Távozz Tőlem Sátán, mert meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten Igéjével !
A mai ünnepen ezt a csodálatos tanítást tovább is fogalmazhatjuk:
Nem csak kenyér által él az ember, hanem minden korty szabadsággal is.
Szabadság nélkül nem élhetünk, mert megnyomorodik, meghal a lelkünk.
Ma, a Magyar Szabadság ünnepén bízvást kimondhatjuk, hogy mi magyarok pedig különösen nem élhetünk magyar szabadság nélkül.
Annál inkább is nem, mert a világ szabad nemzeteinek szabadsága soha és sehol nem lehet teljes a magyar szabadság nélkül.
Ezért amikor a magyar szabadság fogyatkozást szenved, mi tudjuk, hogy a szabadság iránt érzett olthatatlan szomjunk kínzó, égő és gyötrő szomjúság, ami semmi mással nem elégedhet meg, csakis a szabadsággal.
Át kell tudnunk adni gyermekeinknek és unokáinknak a szabadság szomjúságát, hogy ha Kossuth Lajos újra üzenne, a magyar szívek a világ legtávolabbi sarkában is összedobbanjanak, és együtt kiáltsák:
Éljen a Magyar Szabadság, éljen a Nemzet! Isten minket így segítsen!

György Attila László

2003 Karácsony

2009-01-28T16:39:00.000-08:00

2003 Karácsony - klikk ide a pdf-ért.

2003 - Új Bor

2009-01-28T16:37:00.000-08:00

Új bort új tömlőbe kell tölteni !

Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mind kettő megmarad. Máté evangéliuma 9.17

Új bort új tömlőbe kell tölteni, másképpen nem is lehetséges. De annyit azért mindenki tud, hogy minél régibb a bor, annál nemesebb, annál jobb. Erről mondja az Úr, hogy „annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. ” (Mát. 13.52)
Azért tehát mind az ó bor, és mind az új bor jó, főképpen, mert az új borból lesz az ó bor. Efelől írja pedig Pál apostol, hogy „mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1 Thess. 5.21)
Régen az természetes volt, hogy az időseket megbecsülték, nem csak az erkölcsi parancsolat, az illem és az emberi méltóság követelménye miatt, hanem jól felfogott érdekből is, hiszen a felhalmozódott tapasztalat átvétele kincsesbányát jelentett a gyermekeknek, az unokáknak, dédunokáknak és még tovább is.
Sőt, a természeti és történelmi környezet gyakori szeszélyei miatt a túlélés egyik feltétele lett a magyar alapelv, hogy többet ésszel, mint erővel; melynek szintén sarokköve a múlt ismerete és az ősök felhalmozott tapasztalatainak alkalmazása.
Azonban, amikor az Ige azt mondja nekünk, hogy mindennap meg kell újulnunk a Krisztus hasonlatosságára, akkor valóban meg kell értenünk, hogy az óra épül az új, s amint az épület nem lehet meg szilárd alap nélkül, azonképpen a megújulás elengedhetetlen feltétele, hogy ami a régiből ma is jó, azt megtartsuk.
Amint azt a magyar közmondás is tanácsolja, járt utat járatlanért ne hagyj el !
Viszont azt is tudnunk kell, hogy a világ minden útja helyett, nekünk csak a Krisztus útját szabad választanunk, mert csak ez visz az életre, s nekünk végig rajta kell maradnunk, hogy gyermekeinkenk és unokáinknak is példát adhassunk, amint tegnap úgy ma és örökké ! Ámen.
György Attila László

2003 Új Kenyér

2009-01-28T16:35:00.000-08:00

A Kenyér
“ Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma “

A magyar történelemben a kenyér mindig az életet jelentette.
Az apák a fiakat gyakran már egészen zsenge korban is befogták a kenyérkeresetbe, ami az elmúlt századokban bizony gyakran keserves és verejtékes elfoglaltság volt.
Amikor más nemzetek fohászkodnak kenyérért és életért, az is mindig az emelkedett áhítat könyörgése, de talán, amikor magyarul szól a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, akkor az imában benne van az ezer esztendő minden bánata, vérkönnyes keserűsége, és a mindig megújuló remény a jobb életre, vagy legalább a túlélésre.
Azonban kérdéses lehet, hogy a mai, modernkori társadalmakban, szinte mindegyként, hogy a balkáni keletre gondolunk vagy a jólét nyugati partjaira, hogy vajon a kenyér ugyanazt jelenti-e az új nemzedékeknek, mint az apáknak és a nagyapáknak?
Vajon még mindig meg van a becsülete a megszegett kenyérnek, mint ahogy megvolt régen, avagy talán az új nemzedékek természetesnek veszik, hogy az éhínséget a globális rend a harmadik világba száműzte?
Pedig semmi sincs csak úgy magától. A nap sem sütne az égen, ha Isten nem adna neki meleget, egy kalász sem bújna ki a földből, ha Isten nem rendelné, hogy a csírából zöldellő, majd aranyló búzatenger legyen.
Jézus Krisztus maga így tanította a hálaadó imát:
Áldott légy, Ó Úr Isten, világmindenség királya, aki kirendeled a kenyeret a földből. A kenyeret pedig megtörte és szétosztotta.
És ettek belőle mindnyájan, négy és ötezeren a pusztában, tizenketten Nagycsütörtökön az Utolsó Vacsorán. Azóta pedig gyülekezetről gyülekezetre az Úr Jézus Krisztus nevében törjük meg a kenyeret, és áldjuk érte Szent nevét. Ámen
Imádság
Hálát adunk Uram,
a mindennapi kenyé-rért, amely az Égből száll alá, amellyel lelkünket táplálod az Örök Életre.
Hálát adunk Uram,
a földi kenyérért, amelyet kirendelsz a Földből, hogy tápláld testünket, családjainkat és gyermekeinket, mint Mindenható, Gond-viselő, irgalmas és kegyelmes Jó Isten.
Hálát adunk Uram,
Megtöretett testedért, keresztfán kiontott véredért és minden szavadért, amelyet a mi üdvösségünkért mon-dottál ki minden népeknek füle halla-tára, hogy apostolaid és egyházad hirdessék az Igét szívből szívbe, lélekből lélekbe, gon-dolattal, szóval és cselekedettel, igyeke-zettel és búzgósággal, amint ezt tették az előttünk járó nemze-dékek, hadd járjunk elől mi magunk is a jó példával most és mindörökké, ÁMEN.

György Attila László
2003 augusztus 20
.

2003 - Pünkösd

2009-01-28T16:34:00.001-08:00

A PÜNKÖSD HITE

A Pünkösd a Szent Lélek kitöltetésének az ünnepe. Némelyek azt gondolják, hogy a pünkösdi esemény elõtt nem is volt Szent Lélek, hanem csak attól fogva, hogy az apostolok az elsõ pünkösd napján együtt voltak, amint az meg is van írva:
"Hirtelen zaj támadt az égbõl, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló lángnyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tûz, és leereszkedtek mindegyikükre.
Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak."
Nyilván fontos esemény volt ez, amolyan vízválasztó nem csak a kereszténység, hanem az egész emberiség életében is.
Mégis tudnivaló, hogy a Szent Írás így kezdõdik:
"Kezdetben teremtette az Isten az Eget és a Földet. A Föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke lebegett a vizek felett."
Tehát a Szent Lélek a kezdettõl fogva jelen van a kozmosz életében, és mégis az elsõ Pünkösd egy olyan vadonatúj kezdet, amelyben a Szent Lélek már elválaszthatatlan a Földre született Isten Fiútól.
Vagyis a Szent Lélek vétele ettõl fogva, az Úr Jézus Krisztusban való hitet jelenti: Abban lesz teljessé a Szent Lélek, aki teljességgel hiszi, hogy Jézus Krisztus keresztje a bûnök bocsánatáért adatott az emberiségnek. Nehéz ezt elhinni, és Isten nem is kényszerít senkit a hitre., mert tudjuk, hogy “ahol Istennek Lelke van, ott a szabadság”!
Azonban a vérfolyásos asszony már tizenkét éve beteg volt, és mindenét az orvosokra költötte, mégis egyre betegebb lett.
Emberi kapaszkodókat keresett, de nem talált. Mikor azonban meglátta Jézust, azt gondolta: ha csak a ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok. És meggyógyult, Jézus pedig azt mondta neki, a te hited megtartott. Jeruzsálemben volt egy Beteshda nevû nyílt fürdõ, amelyrõl azt tartották, hogy idõrõl-idõre azért kavarodik fel a vize, mert egy angyal száll le reá.
Aki ilyenkor elsõnek fürdik meg a tóban, minden betegségébõl kigyógyul. A fürdõ mellett oszlopcsar-nokot is építettek, s ebben feküdtek a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága várván a víz felkavarodását. Mikor pedig elkezdett a víz kerengeni, mindig nagy tumultus támadt, mert mindenki igyekezett be a vízbe. A magatehetetlenek, ha családjuk, barátjuk nem volt, szolgákat béreltek, hogy becipeljék õket a vízbe.
Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje beteg volt. Jézus pedig meglátta õt, és megkérdezte:
Akarsz-e meggyógyulni?
A beteg azt felelte, hogy Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odavánszorgok, más megy be elõttem, panaszkodott. Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!"
Az ember pedig, miután harmincnyolcévig várt emberek segítségére, most azonnal meggyógyult ! Az emberi élet ezer poklából, egyedül a Jézus Krisztusban való hit tud bennünket kimenteni.
A mai ember pedig néha azt gondolja, hogy a pénz nélkül nem lehet élni. Ezért sokan a pénzben hisznek, a pénz hatalmában, s tudva-tudatlan, akarva-akaratlan a pénz istenének, a Mammonnak szolgálnak, /aki természetesen a Sátán jobbkeze/. Pedig az elsõ Pünkösd utáni idõkben azt írja a Szent Írás az elsõ keresztény közösségekrõl, hogy:

"Istenfélelem fogta el az embereket, mert számos csoda és jel történt az apostolok által. A hívek pedig mind egy akaraton voltak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy lélekkel ott voltak a templomban, házanként megtörték a kenyeret, örvendezve a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték az Istent, és a gyülekezetnek az egész nép elõtt igaz bizonysága volt. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülõk számát, akik csatlakoztak a közösséghez.”

A Pünkösd a hit ünnepe. Ha megtaláljuk a hitet, megújít minket a Szent Lélek, és azt mondjuk:
Ha az egész Világ a Mammonnak szolgálna is, mi nem. Ha az egész világ tapsolna is a bûnnek, mi nem. Ha az egész világ akarná is a rabszolgaságot, mi a Krisztus szabadságát választjuk. Ha az egész világ azt mondaná, hogy nincs Isten, mi akkor is csak Õt követjük, és az Õ kinyilvánított akaratát keressük:
a megtérést és a hitben való folytonos növekedést.
Birodalmak eltûnnek, diadalívek elmállanak, hadseregek elporladnak, nemzedékek halnak és születnek, de Istennek csodálatos ajándéka, a hit evangéliuma megmarad mindörökké az Úr Jézus Krisztusban, a Szent Lélek által.
Adja az Örökkévaló, hogy hûséges gyermekeivé lehessünk mindnyájan, ingyen kegyelembõl, hit által, most és mindörökké Úgy legyen !

György Attila László

2003 Húsvét

2009-01-28T16:33:00.000-08:00

FELTÁMADÁS

Szabó Dezső 1931-ben írt „Feltámadás Makucskán” c. híres kisregényében az aktuális falu a húsvéti ünnepen megélte a halottak feltámadását, azaz a sírok megnyíltak, és a holtak vissza akarták kapni az életüket.
Jóllehet a falu nem örült annak, hogy a holtak visszatérvén követelik jussukat az élőktől, a feltámadás mégis valósággá lett egy falu életében, ha csak egy írói remekmű erejéig is.
Néhányan azonban talán úgy gondolják, hogy bárminémű feltámadás csak a fantázia szüleménye lehet, értve ezalatt a bibliai híradásokat is.
Pedig nem csak hitünk bizonysága, hanem hétköznapi tapasztalataink is arra intenek minket, hogy ne kételkedjünk a feltámadás erejében, hiszen égen és földön számos jel utal arra, hogy a feltámadás nem csak hogy lehetséges, hanem az egyetlen logikus válasz élet és halál kérdésére.
Amint azt a mi Urunk tanítja :
„ Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. „ (Ján. 12.24)
Hasonlatosképpen, szép alakja van a tojásnak, de amikor kibújik belőle a kiscsibe, a tojás összetörik. A régi elmúlik, és kezdődik az új. Az élet körforgások láncolata. Tavaszra jő a nyár, aztán őszre tél, és aztán ismét kisüt a nap, és újra megérkezik a tavasz.
Megszületnek a gyermekek, felnőnek, házasodnak, családot alapítanak, gyermekeik lesznek, unokáik lesznek, majd meghalnak. De egyik nemzedéket követi a másik, és így az élet még a földön is folytonos.
Azonban, ha a földi rend mögött meglátjuk az égi rendet, ha megértjük, hogy nem a láthatóakból állottak elő a láthatatlanok, hanem láthatatlanból állottak elő a láthatók, akkor megismerjük, hogy gyakran a lényeg el van rejtve.
Ki tudná kezével megérinteni a szeretetet, a jóságot, az igazságot, hiszen ezek csak fogalmak !
De mindenki tudja, hogy van szeretet, van jóság és van igazság.
Ki tudná kezével megérinteni Istent ?
De mindenki, aki érzi a szívében Isten szeretetét, jóságát, igazságát és gondviselését, az tudja, hogy van Isten.
A Szent Isten pedig ezt mondja az Ő Fiában: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hiszen énbennem, ha meghal is él. „ (Jn.11.25.)
Akkor leszünk méltóak valóban a Krisztus kegyelmére és az Örök Életre, ha azt is megéljük, hogy naponta meg kell halnunk a Krisztussal, és vele együtt naponta fel kell támadnunk az újjászületésre.
Ezt hirdették reformátor elődeink is, amikor a naponkénti megújulás szükségességét hirdették.
Van örök feltámadás az Égben, és van állandóan ismétlődő feltámadás a Földön.
Van megújulása a természetnek, az embernek , a szeretetnek, a családnak, a gyülekezetnek, a hazának.
Adja nékünk az Örök Isten a feltámadásba vetett bizonyos hitet a mi Urunk Jézus Krisztusban a Szent Lélek ereje által, amint azt Ő maga ígéri:
„És monda az, a ki a királyiszéken ül vala : Ímé mindent újjá teszek.„
ÁMEN (Jel. 21.5 )

György Attila László

2003 Húsvétján

2003 - Isten dicsőségéről

2009-01-28T16:31:00.001-08:00

ISTEN DICSŐSÉGÉRŐL
Róma 15.17. "Azért fogadjátok be egymást, amint a Krisztus is befogadott, titeket az Isten dicsoségére!"

1. Isten dicsősége maga Isten
Ennek a dicsőségnek a látását ember nem tudja elviselni a bűn miatt. Az egek beszélik Isten dicsőségét, keze munkáját az egész teremtett világ egyetem.Isten dicsőségét az ember nem tudja kisebbíteni, de nem adhat hozzá egy mákszemnyit sem. Isten elégséges magának, mint aki önmagában tökéletes, és mint akinek önmagában tökéletes a dicsősége. Valójában tehát nincs is igaz és tökéletes dicsőség Istenen kívül, ezért azt is mondhatjuk, hogy maga Isten a dicsőség, vagy azt, hogy a dicsőség maga Isten. Ezért mondja a mi Urunk a képmutatóknak, hogy nincs igazi dicsőségetek, mert emberektol akarjátok elnyerni azt. Így a következetesség azt állíttatja velünk, hogy az ember nem lehet önmaga dicsosége, hanem az ember dicsősége Isten, vagy legalábbis Isten közelsége.

2. Isten dicsőségének közvetett kiábrázolása
Isten dicsősége mivel önmagában való, ezért láthatatlan. Nem maga miatt, hanem miattunk teszi, tette láthatóvá azt, hogy a jel által is erősítve higgyünk Őbenne. Ilyen dicsőség jelek voltak, a csipkebokor lángja, a felhő -és tűzoszlop, az Isten emberei által cselekedett csodák, a teremtés műve stb. Isten dicsőségének pedig végső és tökéletes kiábrázolása, a bűn nélkül való Egyszülött Fiú, a megváltó, aki az Úr Jézus Krisztus.

3.Írja az Ige: az apa dicsősége a gyermekek
Ez is Jézusra mutat. Az Atya dicsősége az isteni gyermek, maga Jézus Krisztus. Jézus gondolataiban, beszédeiben, cselekedeteiben teljessé lett az Atya dicsősége, a Fiú arcáról leolvasható volt a Mennyei Édesatya arculata. Az Atya dicsősége pedig a Fiú engedelmessége mindhalálig, amely a halálon keresztül és túl vált feltámadássá. Azonban a kereszthalál dicsősége és a feltámadás dicsőge egymástól el nem választható, mert egy ugyanazon dicsőség. Ahogyan az Atyai Szózat mondja az Égből: megdicsőíttetem az Én Fiamat.

4. Isten az Ő dicsőségét nekünk adja a Krisztusban
Amint az Írás írja, hogy nap és pajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsoséget ád azoknak, akik ártatlanul élnek. Mert igaz ugyan, amit Pál apostol állít, hogy a bűnösök között nicsen igaz egy sem, mert mindnyájan vétkeztek, de Jézus Krisztus megigazít bennünket az ártatlanságra. Isten nekünk adja önmagát az Egyszülött Fiúban, és Őbenne nekünk adja a dicsőséget, hogy mint az Atya gyermekei az Ő dicsősége legyünk, és Ő nekünk.
5. Krisztusban adatott dicsőség
a Krisztusban adatott dicsőségrol szólottak már mintegy megelőlegezve a próféták is. Ézsaiás 61: Amint a föld megtermi csemetéjét, akként sarjasztja ki az Úr Isten az Igazságot és a Dicsőséget minden nép előtt. Zakariás: Ezt mondja a Seregek Ura, ímé egy férfiú, a neve csemete, és ő megépíti az Úrnak házát. Ismét Ézsaiás: Egy Fiú adatik nékünk, és az Uralom az ő vállán lesz stb. Az egész Szent Írás Jézusra mutat, és az egész Írás az ő dicsősége. Ezért szemrehányóan és szomorúan feddi meg a képmutatókat: tanulmányozzátok az írásokat, és mégsem akartok énhozzám jönni!

6. Egység a Krisztussal
Nyilvánvalóan csak akkor lehet részünk a Krisztusban adatott dicsőségben, ha egységben vagyunk ővele. Azonban az egység nem csak a dicsoség koronáját jelenti, hanem a dicsőség keresztjét is. Könnyebb talán koronáról elmélkedni, mint a szenvedésrol , mégis azt kell mondjuk, hogy ha a mi óemberünk a Krisztussal együtt meg nem feszíttetik, nem lesz részünk a felmagasztaltatásban. Ha vele együtt meghalunk, vele együtt támadunk fel. Azt mondja: tagadjátok meg magatokat, vegyétek fel a kereszteteket és, így kövessetek engem! Aki megítéli magát, az nem kerül ítéletre. Halálra kell ítélnünk magunkat buneink tekintetében, hogy újjászülethessünk, ráadásul nem csak odafönnt a majdani örökkévalóságban, hanem mintegy megelőlegezve már itt e földi életben, hogy elnyerjük az újjászületés javait és a Krisztussal való egységet.

7. Istennek dicsősége pedig a szeretet
Arról ismerjék meg hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. A közöttünk lévő szeretetben ábrázolódik ki rajtunk a Krisztus arca, amely a rajtunk lévő dicsőségének a fénye. Így fogadjuk be egymást a szeretetben, amint a Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére, hogy a bennünk munkálkodó a befogadó szeretet Isten dicsőségét magasztalja a népek között
a gyülekezetben és világmindenségben, most és
mindörökké. Ámen. György Attila László

2003 - Kereszténynek lenni ma

2009-01-28T16:29:00.000-08:00

Mit jelent kereszténynek lenni ma?

1.Krisztushoz tartozni

A keresztény ember tudja, hogy emberi szent kötõdései szerint tartozik szüleihez, gyermekeihez, házastársához, rokonaihoz, sõt embersége szerint minden emberhez, mégis nem lehet pusztán ember a keresztény szó nélkül, mert sok dolog igaz lehet, de az a legigazabb, hogy az embernek ember fölötti rendeltetése és célja van. Az ember a Krisztus nélkül, a kisbetûs emberként, önmaga bûnének a rabja, testének börtöncellájából szabadulni nem képes, illúziói és vágyai korbácsolják mind kegyetlenebb vesszõfutásra. A Krisztusban leszünk nagy betûs Emberré, mikor az Élet újjászületik bennünk, és immáron Jézus Kriusztushoz tartozunk.

2.Krisztust megvallani a személyes életben

Aki látta Jézust földön jártakor, avagy az evangéliumokban találkozik vele, az tudja hogy Jézus arcáról az Atya sugárzik. Hasonlatosképpen a keresztény ember Krisztus képmása kell, hogy legyen nem csak beszédeiben, de gondolataiban és tetteiben is hordoznia kell a Krisztust. A megvallás azt jelenti, hogy nem kell megvárni, amíg mások kezdik el gyakorolni a szeretetet, a jóságot, a megértést, hanem nekem, akár mindenkit is, bár nem tûntetõen, de megelõzve kell a szeretetet, a jóságot élnem, és továbbadnom.

3.Krisztust megvallani a családban

Sok családban az a baj, hogy a családtagok egy idõ után, vagy éppen idõ elõtt elfeledkeznek arról a szóról, hogy mi, és saját énjüket akárják rákényszeríteni a másikra, legyen az szülõ-gyermek, vagy akár férj-feleség viszony. Ahol egy ember van a központban ott éppen a dolgok közepe sérülhet meg, és éppen a lényeg szürkülhet el, sikkadhat el, ami összetartja a családokat /is/ a szeretet. A családban megvallani a Krisztust, azt jelenti, hogy a másik ember fontosabb, mint az én, a mi pedig talán még a másik embernél is fontosabb, s ha a Krisztus bûvan a központban, akkor a családi tûzhely nem hûlhet ki, mert a szeretet nem tõlünk van, hanem Istené.

4.Krisztust megvallani a társadalomban

Ámbátor sok-sok utópia született Platón, Morus Tamás, Marx és Huxley óta, az egészen bizonyosnak látszik, hogy a földi élet a tenger szenvedés miatt többnyire jobban hasonlít a pokolra, mint valamely földre szállt Mennyek Országára. Az is bizonyos, hogy a bûn, mármint az önzés, a harag, a gyûlölködés, a bírvágy és a haszonszerzés móhósága miatt vannak a földön éhezõk gyakran mindhalálig, özvegyek és árvák vigasztalás nélkül, hajléktalanok és szûkölködõk törõdés nélkül. A bûn miatt lengeti meg az ember oly gyakran a háborúk nagy kaszáját, s lészen a báránynak rendelt emberbõl farkas. Krisztust megvallani a társadalomban azt jelenti, hogy szeresd az Istent mindenek felett, és szeresd felebarátodat / ellenségedet, mint önmagadat. Azonban mert Isten egymás felelõsségére is bízott bennünket, ezért minden keresztény embernek törekednie kell arra, hogy mind magánélet, mind a közösségi élet a tízparancsolat normáira épüljön, hogy az erkölcsi parancsolatok nagyszerûségét megismerve azokat megtartsa, és azokat másokkal is megtartassa.

György Attila László

2003 AUG 20 - Mi a haza ?

2009-01-28T16:25:00.000-08:00

Mi a Haza ?

A haza én vagyok és te, a haza mi vagyunk, a haza áldás és menedék, temploma a szívnek, élet és táplálék még akkor is, ha meghalunk, idvezülnek mind, akik tebenned híven hisznek.
Mi a haza nekünk? Asszony, gyermek, ház és bölcső, zöldellő rét, havas hegyek, bennünk kéklő folyók, tündérkertben daliákat sirató szemfödő, ménesek, marhacsordák, csordultig a csobolyók, sírva vígadó nép, sebzett bánatú magyarok, nevető lányok, mindig új és új nemzedékek, forduló kerékként egymást követő századok,
Istennel vigasztaló szép mezőjű vidékek, kulcsos, kincses városok, bennük kincses emlékek, boldogságért és kenyérért imádkozó egyház, zarándok gyülekezet a szent idő ölében, hősi küzdelemre felszólító ősi fermán: a haza bennünk és közöttünk szentelődik meg, ha minket megszentel a halál és a szeretet, a gyertyaláng fellobog, s reménység lesz az Isten, mert magyarul áldja meg az ébredő nemzetet.
Mi a haza nekünk?
Mint kis báránynak a karám, a haza a szülőföld, és haza a magasban, gyönyörű és kedves is, ringató szülőanyánk, ki keblén nevel minket embernek és szabadnak, hogy el ne higgye magát az ördögök serege.
Mert nem oda még Buda vára, és áll Visegrád is, s a Kárpátok koszorúzta szilaj rónán át sietve morajlik a Duna, amint a Tiszával ölelkezik.
Hazánk a szabadság, villámló kard, földre kelt Ég, pásztortanyák égő tüze, szomjú nyájat itató víz, fákon a gyümölcs, ezerannyi szőlő a tőkén, virággal borított hantok, könnyel öntözött sír, tulipános láda, rég faragott szemöldökfa, búsuló hegedűk, haláltmegvető harcosok, ahol az alföld mélyén még vár az ősi jurta, míves szablyák vezérelte nyílzápor rohamok.
Minden gyermek tudja, aki magyarul álmodik, hogy a világ közepén égigérő fa gyökeredzik, s ha az ország a malomkövek közt veszni látszik, és a történelem kénye-kedve sorsunkkal játszik, ha a világ gerince bár recsegve összetörne, és ha az ég és a föld egymásra össze is dőlne:
Haza a szívben, ezt őrizd csodálatos híven, s ha őrzöd, meglásd, megmarad a haza a szívben, s a szívünkben őrzött haza otthont teremt nekünk és szent hegyeink majd újra zengik víg énekünk .

György Attila László

2003 A nemzetek eredete

2009-01-28T16:20:00.000-08:00

A NEMZETEK EREDETÉRÕL

I. Mózes 11.1-9. : ...Azért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész Föld nyelvét, és onnan szélesztette szét õket az Úr az egész Föld színére.

Bábel tornyát Noé utódai építették az Özönvíz után. A Biblia képe szerint az Özönvíz elõtti emberiség az elsõ emberpártól származott, Ádámtól és Évától. Itt sok kérdés felmerül, pl. hogyan talált magának Káin feleséget, hiszen a logika szerint Ábel nélkül csak hárman éltek a Földön stb.
A Biblia, merthogy az ókori Közel-Keleten íródott, nem matematikai leíró nyelvet használ, hanem mitológikus képeket tár elénk, amelyeknek gyakorta nem a közvetlen jelentése hordozza a tartalmat, hanem az értelme.
Tehát nem az a fontos pl., hogy hívták az elsõ emberpárt, vagy hogy a logikai levezetésben valami nem stimmel, hanem hogy a Biblia egyértelmûen azt mondja, hogy az emberiség történetének van kezdete, és ez a kezdet minden élõ emberben közös.
Amint azt Pál apostol is megerõsíti:
"Egy vérbõl teremtetett az egész emberi nemzetség."
Az Özönvíz katasztrófája lehet, hogy konkrétan egy sumérországbéli természeti csapás leírása Mezopotámia területérõl, de a Biblia megállapítása, hogy az emberiség nem tudott és nem is tud mértéket tartani a bûnben, és ezért büntetést érdemel, ma is igaz.
A vízözön után másodszor is megerõsíttetik, hogy az emberiség egyetlen egy nagy család, hiszen mindnyájan Noé leszármazotjai vagyunk. A jézusi törvény tehát, hogy szeresd felebarátodat, azaz testvéredet egyetemes jelentõségû önmagában is. Noénak azonban három fia volt, Sém, Hám és Jáfet. Nyilván megint nem a történeti pontosság a lényeg. A korabeli világképet is hozzáadva, a BIblia beszámol az emberiség népekre tagozódásáról. És itt érkezünk el Bábel tornyához.
Az akkori emberiséget bár családok sõt népcsaládok tagolták
(SÉMiták: asszírok, akkádok, héberek, arabok stb; HÁMiták: egyiptomiak, filiszteusok, Nimród utódai, JÁFETiták: görögök, rómaiak, kitteusok, stb.), ezek a népek mégis egy nyelven beszéltek.
Az egy nyelven és egy akaraton levõ emberek pedig elhatározták, hogy égig érõ tornyot építenek, a tudósítás szerint, azért hogy nevet szerezzenek, azaz dicsõséget maguknak a Földön.
A Biblia ezt a cselekedet úgy értékeli, hogy a civilizációt kifejlesztõ ember gõgjében Istennek képzeli magát, a teremtõt leakarja taszítani trónusáról, és maga akar a helyébe ülni.
Az Isten és ember közötti konfliktus tehát nem igazán arról szól, hogy Isten kicsinyességében szûkmarkú parancsolatokkal tilt az embernek minden félét, és a csintalan, engedetlen ember megpróbálja kijátszani azt, hanem az ember totális háborút vív az Isten ellen, és megpróbálja trónját megdönteni.
A Bábel tornya, mint eget ostromló emberi mû valóban nagyon szemléletes kép. Mégis nem szabad itt megállni, hanem látni kell azt is, hogy amikor a Biblia azt állítja, hogy ekkor Isten alászállott, és összezavarta az emberiség nyelvét, hogy legyenek különbözõ nyelvek, akkor nem az a fontos, hogy ez Bábelben történt, avagy máshol, hogy ezt megelõzõen-e avagy ezután, hanem hogy az emberiség végzetes elkülönülése népekre és nyelvekre nem jutalomból, hanem bûneink büntetéseként történt.
Az emberek egymástól való elkülönülése (nép) csoportonként, (nyelv) családokként, tehát büntetés rajtunk, sõt folyamatos bûn is, amint azt láthatjuk a faji-nemzeti alapon való megkülönböztetések gyakori népírtássá való fajulásában. Ha mindez büntetés rajtunk, akkor a büntetést elrendelõ Istennek is köze van a történelem alakulásához, mondhatják néhányan Istent téve felelõssé.
De vajon szabad-e az ember gonoszsága miatt Istent okolni?
A rosszból is gyakran jót hoz ki, és nem engedi meg a Gonosz örökkévaló tobzódását, ha néha ideiglen magasabb okok miatt tûri is. A nemzetek elkülönülésének bûnét ellensúlyozza Isten ajándéka, a szolidaritás, az együvé tartozás, a legalább nemzeten belüli viszonylagos törõdés, a nemzeti kultúra vívmányai zenében, irodalomban, építészetben, technikában stb.
A mai globalizmus alaptétele, hogy az emberiségnek újra egyesülnie kell, alapvetõen igaz. De nem mindegy, hogy az emberiség hogyan teszi ezt meg. Ha az emberiség a glo- balizmus jelszavával újabb Bábel tornyot épít a maga dícsõségére és az építõmunkások szolgaságára , a nemzeti kultúrák és javak eltörlésére, akkor annak minden bizonnyal újabb, valószínûleg még rettenetesebb büntetés lesz a kövekezménye.
Az emberi alapú globalizmus, csak az egyetemes rabszolgaság mentén jöhet létre, ahol kevesek parancsolnak, és mindenki engedelmeskedik.
Az Egyetemes Emberiségnek csak Jézus Krisztusban van igaz realitása, aki nem azért jön el, hogy gyapját, tejét, húsát és életét elvegye a bárányoknak, hanem azért, hogy életük legyen és bõvölködjenek. Nem egy központi világkormány és digitalizált rendõrsége kell, hogy egységre kényszerítse az elkülönült emberiséget, hanem a Jó Pásztor fogja vezetni nyáját egy szebb Jövendõbe.

György Attila László

2003 - A Szent Lélek keresztségről

2009-01-28T16:16:00.001-08:00

A SZENT LÉLEK KERESZTSÉGRÕL

-Keresztelõ János mondja : "Én ugyan vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jõ, erõsebb nálamnál, akinek a saruját hordozni sem vagyok méltó; Õ Szent Lélekkel és tûzzel keresztel majd titeket. “ /Mt.3.11./-

A történelmi egyházakban nem sok szó esik a Szent Lélek keresztségrõl. Pedig a fenti Ige egyértelmûen nevén nevezi, és a modern neoprotestáns egyházak közül a pünkösdisták és egyéb karizmatikus mozgalmak is kifejezetten a zászlajukra tûzték.
Azért is foglalkoznunk kell vele, mert a történelmi egyházakon belül is létrejöttek olyan csoportok, amelyek a Szent Lélek keresztség fõbenjáró szükségét vallják. Azonban a Szent Írás, mint legfõbb zsinórmérték, nem ad szabadságot senkinek, hogy a keresztyén józanságtól eltávolodva, a saját igényének megfelelõen értelmezze a Biblia szavait, ahogyan azt a szekták teszik.

1. A Szent Lélek keresztségrõl szóló tévtanítás és ennek cáfolata a nyelveken szólást illetõen:

Pál apostol a korinthusiakhoz írott elsõ levelében ír a Lélek ajándékairól, melyben megemlíti többek között a nyelveken szólást és a gyógyításnak ajándékát, a prófétálást és a lelkek megítélését. A mozgalmak ennek alapján tulajdonítanak különös figyelmet a nyelveken szólásnak.
Pál apostol errõl azt írja /I.Kor.14.2./:
"Aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat."
A mozgalmak ezért, mint az Istenhez szóló különös beszédet, a kegyességnek ezt a fajtáját túlértékelik, sõt azt tartják, hogy ez a Szent Lélek keresztségnek a bizonyos jele. Következésképpen, aki nem szól mintegy extázisban nyelveken, az nem kereszteltetett meg a Lélek által. Aki pedig nem kereszteltetettt meg a lélek által, az nem keresztyén.
Azonban Pál hozzáteszi /I.Kor.14.18-19./:
Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni; de a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szó tnyelveken."
A nyilvánvaló apostoli véleménnyel egyezõen azért nem mondjuk, hogy nem létezik nyelveken szólás, mikor van.
De állítjuk, hogy a gyülekezeti keresztyénségnek nem szabad a nyelveken szólást központi ügyként gyakorolni, mert az Ige és Lélek egysége pont azt jelenti, hogy az egyes elemek és részek egymást kiegészítve élik meg a Krisztust, és nem egymást felüllicitálva.
Ezért a mozgalmakkal ellentétben visszautasítjuk, hogy a Szent Lélek keresztség (egyik) kizárólagos ismertetõ jegye a nyelveken szólás lenne, de elismerjük, hogy a Lélek ajándékai között ott lehet, ha Isten éppen adja, akinek akarja, kinek-kinek mérték szerint.
Ugyanígy a gyógyítás, a prófétálás és a lelkek megítélésének ajándéka is.

2. Mi tehát a Szent Lélek keresztség?

Van Szent Lélek keresztség. De annak megítélése Istenre tartozik, illetve ki-ki lelkiismerete szerint érzi, éli, tudja, tapasztalja a Szent Lélek mûködését. Mivel maga az Úr keresztel vele, ezért nehéz a külsõségekre hagyatkozván azt mondani, hogy ez és ez már átesett a (tûz) Szent Lélek keresztségen, ez és ez még nem.
De nem csak, hogy szinte lehetetlen, de nem is szabad a hívõket "Lelkesekre" és "lelketlenekre" avagy megtértekre és meg nem tértekre osztani, hiszen ez a trónszékén ülõ hatalmas Isten dolga. Mégis, hogy értsük, hogy mi az a Szent Lélek keresztség, ezért megpróbáljuk definiálni.
A Pünkösd Ünnepe a Szent Lélek ünnepe, amint azt az Apostolok cselekedeteirõl szóló könyv írja /2.fej.1-3/:
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel."
Amint Jézus Krisztus megígérte volt: "Imé én elküldöm tireátok az én Atyámnak Lelkét, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel!"
Ha követjük az apostolokat az elhívástól a pünkösdig, akkor láthatjuk, hogy ámbár közülük többen is Keresztelõ János tanítványaiként "indultak", tehát mintegy elõképzésben részesültek, mégsem értették meg sokáig, hogy mi is a Krisztus valóságos küldetése:
-Megsebesíttetett bûneinkért, megöletett vétkeinkért, békességünknek büntetése õrajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg...
Kínoztatott , pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik... -/Ézsaiás 53.5,7.
Pedig Jézus többször megjövendölte szenvedéseit. Péter apostol megrémülve óvja: "Nem eshetik meg veled ez Uram!"
Mert nem érti, hogy miért jött a Krisztus.
Azért, hogy "megszabadítsa népét, annak bûneibõl" /Mt.1.21./
Több apostol Judással együtt azt képzelte, hogy Jézus mint Dávid leszármazottja, földi királyként foglalja el Jeruzsálem trónját, és tanítványai lesznek a miniszterek. Hiába esküdözött Péter, hogy "Uram kész vagyok veled menni a börtönbe, a halálba!". Míg a kakas meg nem szólalt háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézust. Nagy Csütörtök éjszakáján a tanítványok szanaszét szaladtak.
Nagy Pénteken az átélt vereség, a mester elvesztése taszította õket letargiába. Húsvét Vasárnap nem akarták elhinni, hogy mi történt, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból.
A megjelenések idején az üldözéstõl rettegve titokban jártak össze, bezárkózva tanácskoztak és imádkoztak, a megjelenõ Jézust kísértetnek hitték. Jellemzõ a hitetlen Tamás története is. Az a folyamat látható tehát az apostoloknál, hogy a helyenként írástudatlan, tétova, egymással is civakodó tanítványokból, olyan csodálatos biztonságú igehirdetõk lesznek, mint Péter apostol Pünkösdkor és azután, vagy mint késõbb az igazi tizenkettedik Pál apostol. Jézus iskolát járatott tanítványaival, a hit és a tudás iskoláját.
És valóban a legjobb iskolába járhattak, Jézus Krisztushoz. Mint legfõbb tanító felkészítette õket az Életre és a feladatra.
Mert ez a Szent Lélek keresztség.
Megismerni, hogy Jézus Krisztus értem halt meg és támadott fel a halálból.
Hinni, de nem azért mert a szüleim mondják, nem azért mert a papok mondják, vagy a püspökök, hanem azért mert belsõ erõ lett a hit énbennem, egy kimeríthetetlen forrás, mert maga az Élõ Isten táplálja azt. A Szent Lélek keresztség azt jelenti, amit Jézus Krisztus igér /Jn.7.38./:

Aki hisz énbennem, élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl, azaz olyan belsõ bizonyosságra jut, amely nem csak a lélek megbékélését hozza el Istennel, hanem olyan szilárdságot és állhatatosságot, amellyel az egyébként bûnös és tehetetlen ember az áldozatot vagy akár a halált is vállalja a Krisztusért és az Evangéliumért. A Szent Lélek keresztség ezért nem külsõ, hanem belsõ dolog, maga az újjászületés, Isten ihletése és érintése rajtam.
Errõl azonban nem feltétlenül szájjal kell vallani, nem is tüntetõen, de fõképpen igaz hitbõl fakadó cselekedetekkel. Mindazok, akik megkereszteltetnek a külsõ vízzel, szájjal a konfirmációkor vallást tesznek külsõképpen Istenrõl, el kell, hogy jussanak akár lépésrõl lépésre is a Szent Lélek által való megújhodásra. Így legyen.

ÁMEN

György Attila László

2003 - Káin öröksége

2009-01-28T16:14:00.000-08:00

KÁIN ÖRÖKSÉGE

Hol volt, hol nem volt, két testvér élt az Éden közelében.
Az egyiket úgy hívták, hogy Káin, a másikat pedig, hogy Ábel.
Az Éden közelében, ha éppen az általános állapot nem is volt éppen paradicsomi, az Édenhez való közelség mégis meghatározta az emberi lét alapjait.
Ábel pásztor volt.
Az Úr Isten megáldotta kezemunkáját, és megsokasította nyáját. Káin földműves volt.
Az Úr Isten megáldotta keze munkáját, és megsokasította termését. Mindketten hálaadással tartoztak Istennek, bár az Örökkévaló nem szorul rá a hálaadásra, az embernek van rá szüksége, hogy kinyilvánítsa Isten iránti háláját.
Ábel nyájának elsõ fiadzásából áldozott az Úrnak, Káin pedig elsõ aratásából. Ábel felajánlását örömmel fogadta az Úr. De Káin ajándékát megvetette, és még csak rá sem tekintett. Káin ezért nagy haragra gerjedt.
Hiába szólongatta Isten: Káin, Káin, miért gerjedtél haragra ?
"Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó elõtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta."
Káin nem is figyelt az Úrra, hanem kiment a mezőre, összeszólalkozott Ábellel, rátámadt és megölte. A történet körülbelül ennyi.
Káin, mint az első ember, aki az erőszak útját választotta, talán sokkal inkább a bűn jelképévé lett, mint az engedetlenségbe (bűnbe) esett elsõ emberpár. Káin ugyanis az első ember, aki a felmerülő problémákat erővel igyekszik megoldani, és a véres erõszakot használja fel érdekérvényesítésre.
A Példabeszédek Könyve (3.29-30.) azóta is hiába inti az emberiséget :
"Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled. Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged."
Hiába inti az Úr a gépfegyveres hősökre áhítózó és reájuk hasonlítani kívánó fiatalokat, hogy : fiam "Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd."
Mindennek oka van a földön, az okoknak pedig következményei. Ádám házában, a paradicsombóli kiűzetés ellenére is, Istentől eredt az atyai hatalom és az áldás. Amikor annakidején Jákób elcsalta testvérétől az atyai áldást, az atyai hatalmat és ami ezzel járt, az anyagi birtoklást is, és Ézsau ezért halálra kereste Jákóbot, így érthetjük meg, hogy Káint a hatalomféltés ördöge szállta meg, hogy Ábel, az öccse őelőle elorozta az áldást és a hatalmat.
Az Ördög már a paradicsomban is ezzel csábította el az embert, hogy egyetek a Jó és Gonosz tudásának a fájáról, és olyanok lesztek, mint az Isten, hatalmatok lesz.
Az emberi hiúság, az önérvényesítés, a birtoklási vágy és legfőképpen a hatalmi vágy torzítja el a legjobban az emberi személyiséget. A hatalomvágy automatikusan szembefordítja az embert az Istennel, a szembefordulásból engedetlenség és bûn lesz, a bűnből pedig halál és pusztulás. Az Úr látta Káinban az engedetlenség lelkét, ezért nem fogadta el annak áldozatát, a Káini békételenség pedig egyenesen vezetett el a pusztításhoz:

"Aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált! " (Példabeszédek 8.36.)

Aki Isten ellen fordul, az a Halálnak az embere lesz, s csak aki megtalálja közösségét az Istennel, az találja meg a hangot a másik emberrel, a testvérével:

"Mert a ki megnyer engem, az nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot." (Példabeszédek 8.35.)

A terrorizmus mögött nem csak a deformált emberi lélek van, hanem az ördögi lélek is, ami hajtja az embert nem csak a hetvenhétszeres bosszúra, hanem hajtja a hatalomért bármi áron, csecsemők, anyák és ártatlanok vérén keresztül is.
Gyakran az ember azt képzeli, hogy a fegyveres arzenálban van az erõ. De hol vannak már a rómaiak légiói, a hunok tümenjei, a janicsár ezredek, a kozák lovasság seregei, a német zuhanó bombázók, a szovjet páncélosok? Mi igenis abban bízunk, akármilyen háború kellős közepén is, amit az Úr Jézus Krisztus bízott mi reánk:
"Boldogok a szelídek, " mert bizony mondom, hogy "ők öröklik a Földet ".
Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus visszatér, és Ő fog uralkodni egyedül a szeretet és a jóság hatalmával.

Úgy legyen !

György Attila László

2003 - A Lélek bennünk lakik

2009-01-28T16:10:00.000-08:00

A LÉLEK BENNÜNK LAKIK

Pál apostol azt írja az elsõ korinthusi levélben, hogy „hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van. A mi Urunk pedig az Õ evangéliumában tanítja, hogy Istennek országa Bennetek és Közöttetek van.
Ismét pedig Pál apostol írja az elsõ korinthusi levélben, hogy „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
Amikor azonban azt tapasztaljuk, hogy a Pokol is jelen van, és az Ördög és az õ seregei csatatérré teszik életünket, elborzad a lelkünk, hiszen amikor vétkezünk, Istennek temploma raboltatik meg, Isten templomát dúlja fel a háború, az indulat, a harag, a gyûlölség, az irigység, az önzés.
A nemtörõdömség és a közömbösség is Isten kedves templomát pusztítja, az emberi szívet teszi tönkre. Pedig az Isten nem csak az Égben lakozik, hanem a szívünkben is laknia kell, amint azt a Heidelbergi Káté 76. kérdés-feleltétben is tanítja a protestáns közgondolkodás:

Kérdés: “Mit tesz Krisztus megfeszített testét enni és az õ kiontott vérét inni?”
Felelet:
“Nem csupán azt teszi, hogy Krisztus minden szenvedését és halálát hívõ szívvel elfogadjuk és ezáltal bûnbocsánatot és örök életet nyerünk, hanem ezenfelül azt is, hogy a Szentlélek által, aki Krisztusban és egyúttal bennünk is lakozik, az õ testével mind inkább-inkább oly módon egyesülünk, hogy ámbár -Õ a mennyekben van, mi pedig a földön vagyunk - mind azáltal testébõl való test és csontjaiból való csont vagyunk és így, amint testünk tagjait egy lélek, úgy minket a Szentlélek éltessen és kormányozzon örökké.”

Bármikor, ha találkozol az igaz szeretettel, a képmutatás és hátsó gondolat nélküli jósággal, a személyválogatás nélküli törõdéssel, és a testvéri gondviseléssel, biztos lehetsz benne, hogy Isten is ott van ezekben, és a jót cselekedõ szívekben. Az ókori görög drámaíró azt hirdette, hogy sok van, ami csodálatos, de az embernél nincsen semmi csodálato-sabb. Mi azonban tudjuk, hogy Isten a csodálatos, és az ember csak akkor lesz részévé az Isteni Jelenlét Csodájának, ha befogadja Istent az egyetlen igazi templomba, amely Istenhez méltó, az emberi szívbe. Mert igenis méltó az Úr a dicséretre, amint azt írja a 18. zsoltár 4. verse. Néhányan szegénynek érzik magukat, mert még nem látták a piramisokat, vagy még nem mászták meg a Himaláját, hogy a „Világ Tetejérõl lássák a világot”.
Minden bizonnyal azonban csak egyetlen igazi nyomorúságos szegénység létezik ezen a Földön, ha valaki nem találkozik a Felséges Istennel, vagy még inkább, ha egy életen keresztül kerüli a találkozást. Istennek templomaivá kell lennünk egyenként és gyülekezetenként is. Ez az élet értelme, hogy Mennybéli Isten bejöjjön az Õ Templomába, és ez a templom megteljen az Õ dicsõségével. Mert ez az öröm teljes és fogyatkozás nélkül való, nincs benne foghíj és fájdalom, nincs benne félelem és szolgaság. Csak az az ember szabad, akinek a szíve temlom, és amely templomban az Úr lakozik. Ha valaki a szívében akár csak egy talpalatnyi helyt ad a Sátánnak, annak az embernek az élete fogság és szolgaság, kaloda és megkötözöttség.
Csak az Úr Isten mindent átható szeretetének fényében érthetjük meg élet és halál misztériumos titkait, az emberi szenvedés végsõ értelmét, melyben a mi Urunk Jézus Kriztus a bûnösök megbüntetése helyett életét adta a bûnösökért, hogy ha lehet mindnyájan megtérjünk, hogy meg ne haljunk az örök sötétségre, hanem bûneinket megbánván Isten Egyszülött Fiában örök életet nyerjünk. Amikor csatatér az emberi szív, akkor életünk is azzá lesz, amivé teszi azt a szív. Vér és könny, rabság és halál, szolgaság és elnyomás.
Amikor azonban Isten bejön az Õ templomába, a setétséget átjárja a csodálatos fényesség, a béke, az öröm, és a soha el nem hervadó boldogság, amit csak Isten adhat az emberi léleknek. Úgy legyen.
ÁMEN

György Attila László

2003 - Kezdetben teremtette

2009-01-28T12:50:00.001-08:00

Kezdetben teremtette az Isten...

És látá Isten, hogy ímé minden, amit teremtett, igen jó.

Teremtette az Isten az eget, a földet, a vizeket, és mindent ami azokban van. És látá Isten, hogy ímé minden, amit teremtett, igen jó. Megáldotta és megszentelte az Isten az eget, a földet és a vizeket és mindeneket , ami azokban van, és megáldotta és megszentelte az embert.
Ma azonban, amikor egybegyûlvén segítségül hívjuk az Õ nevét, szomorúan látjuk, hogy fertõzött a föld, fertõzött az ég, szennyezett a víz, és beteg az ember testében és lelkében. Bûnbánattal telve valljuk meg, hogy az emberi történelem idáig, a szakadatlan és véres háborúk történetévé vált, az özvegyek és az árvák könnye pedig tengerré dagadt nemzedékrõl nemzedékre.
Isten paradicsomkertnek teremtette ezt a világot, tejjel és mézzel folyó Kánaánnak, ahol az ember nem farkasa a világnak, hanem Isten nevében õrizõ pásztora. Megromlott a világ, mert a bûn megrontotta az embert, és így lett sorsunkká a betegség, az öregség és a halál. A Krisztus azt tanítja: bizony mondom néktek, hogy amelyik házban meghasonlás támad, az a ház semmiképpen meg nem maradhat. Így lett a Paradicsomkert földi pokollá, mert az ember a gondviselõ szeretet helyett a féltékeny és irígy haragot választotta. A Krisztus azonban azt is tanítja, hogy ha valahol akárcsak ketten is egy akaraton lesznek, minden megadatik õnékik.
Azt kérdezik az okosok, hogy dehát Ádám és Éva is egy akaraton voltak, amikor a tiltás ellenére megették az almát, és szembeszegültek Isten világos parancsolatával. A felelet az, hogy az akaratukat egyfelõl meg is nyerték, mert az ördögnek vetettek, és a bûnnek arattak, másfelõl pedig férfi és nõ csak ritkán lehetnek egy akaraton, mert mind a kettõ alapvetõen mást akar, ahogy Karinthy is mondja: a férfi nõt, a nõ pedig a férfit. Ez a két akarat csak a családban engesztelõdik ki, mert a gyermekek növekvõ életében a szülõi szeretet által megszentelõdnek mindketten.
A világ rohanó magányosságában és állandósult felfordulásában, ahol az ember-farkasok csak a koncot akarják, de mindig egymás ellenében, a magányos, hívõ ember tehetetlennek érzi magát. Sõt, ha a mindenkori szörnyû háborúkat tekintjük, azt mondhatjuk, hogy a világegyházak is tehetetlennek érzik magukat.
Pedig a Krisztusi Ige csodálatos hatalom:
“Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felõl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Mát. 18.19)
Itt pedig az a csodálatos értelem van elrejtve, hogy egyetlen ember is megfordíthatja gonosz biztosnak tûnõ gyõzelmét, mert elég, ha csak egyetlen ember is, de egy akaratra jut az Istennel, és akkor máris ketten lesznek egy akaraton.
Ennek tökéletes példája a mi Urunk Jézus Krisztus, aki emberré lett értünk, hogy a Gecsemáné kertjében, érettünk imádkozzon, mondván, Atyám legyen meg a Te akaratod és ne az enyém. Mert csak úgy juthatunk egy akaratra Istennel, ha a magunkét elhagyjuk, az Övét megismerjük, és a szívünkbe fogadjuk. Az Õ akarata tökéletes szeretet, tökéletes igazság, és végtelen irgalom.
Ha pedig egy akaratra jutunk övéle, lelkünk szemei megnyílnak, és meglátjuk, hogy a szenvedõ világ fölé egy csodálatos angyal borítja szárnyait, és melengeti azt az Élet leheletével, mert a Krisztus meghalt érettünk, hogy legyen szíveink reménye és világossága a legsötétebb századokban is, most és mindörökké,
Ámen.

György Attila László

2003 - A szeretetben nincsen félelem

2009-01-28T12:40:00.000-08:00

A teljes szeretet kiűzi a félelmet !

1 Ján. 4.18 "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben."

Lapozd csak fel kedves olvasó az 1533-as évet a kalendáriumban, kér bennünket Gárdonyi Géza az Egri Csillagok c. regényének elsõ lapján. És íme, ha gondolatainkkal megérintjük, megelevenedik a múlt. A hatéves Bornemissza Gergely éjszaka megszökik a török fogságból, zsákmányol lovat, fegyvert, megmenti szerelmét, a kis Vicuskát. Dobó István jutalmul karddal övezi a kisfiút, akinek egész életében a szívében visszhangzik a vitézzé avatás igéje: Az a fõ fiam, hogy az ember sohase féljen!

A regény elsõ részének címbéli kérdésére, hogy hol terem a magyar vitéz?, bizonyos választ adhatunk: a magyar vitéz a magyar szívben születik, olyan hõsi példák hatására, mint amit Dobó István is mutatott, Balassival mondván, emberségbõl és vitézségbõl egyformán mindeneknek.

A kis Bornemissza Gergely Dobó István nyomdokába lépve, maga is egri várkapitány lett, nem csak mint marcona katona, hanem mint a vármegye népének gondviselõje és oltalmazója. Számtalan levél tanúskodik nemes lelkûségérõl, mikoris Ferdinánd királynál segélyeket és javadalmakat eszközöl hadban megnyomorodottaknak, özvegyeknek és árváknak.

Azonban kevesen tudják talán, hogy Bornemisszára kegyetlenül haragudott a török az egri kudarc miatt, és folyton csak azt lesték, hogyan tudnák csapdába csalni. Régi ismerõsünk, Veli bég lest állított Pásztó környékén, hamis hírekkel tõrbe csalta az egri katonákat, és foglyul ejtették Bornemissza Gergelyt és Zolthay Istvánt mintegy negyvenedmagukkal 1554 október 17.-én. November 1.-én már Ali basa budai börtönében voltak, s bár Zolthay Istvánt a kor szokása szerint becsületszóra! Hamar elbocsájtották, hogy saját váltásgdíját összegyûjthesse, Bornemisszát nem adták ki sem váltásgdíjért, sem fogolycserével, hiába próbálta Dobó István a törököknek nagyon kedves, általa elfogott Dervis Cselibivel kicseréltetni.
Bornemisszát elküldték Isztambulba, hogy ugyanabban a Héttorony nevû várbörtönben sínylõdjék, mint egykor patrónusa, Török Bálint. Bizony, mondja nékünk a történelem, hogy kevés ilyen hõs termett az egész világon! A török mindenképpen ki akarta tudni az egri vár gyenge pontjait, és ajánlottak kincset, basaságot az egykori kisfiúból lett várkapitánynak, hogy legyen törökké, különben halál fia. Az egri vár fokán megállni százezernyi ellenséges harcossal szemben, ez valódi bátorság. De vajon minõ bátorság kell megállni az akasztófa alatt, a halál szorító fenyegetésével az ember torkán, miközben ajánlanak aranyat és hatalmat, csak tagadd meg magad?
Bornemissza Gergely egy szívszaggató végrendeletben elbúcsúzott feleségétõl és gyermekeitõl, és a csúf halál szemei közé nézve, hû maradt mindhalálig. Ahmed pasa, az egri ostrom egyik fõvezére, pedig felakasztatta Isztambul piac terén 1555. szeptember 28.-án. Mi pedig csodálattal adózunk a vitéz katona állhatatosságának, és kegyelettel adózunk emlékének, amint Petõfi tanítja:
Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket!
És vajon hol lehet ez sír, ahol leborulhatnánk? Mikor a vesztõhelyet is benõtte már a fû! Bizony ugyanott, ahol a magyar vitézek teremnek, a magyar szívekben. Vajon mi adott erõt elõdeinknek, a haláltmegvetõ bátorságra? Hiszen õk is csak ugyanolyan emberek voltak, mint mi magunk, és mi gyakran még a hétköznapok hõseivé sem tudunk lenni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy korra korra, közülünk való testvéreink emberfölötti bátorságot tanúsítanak, akár mint Eger várának védõi, akár Bem hadseregének székely katonái, akár a pesti srácok a tankok ellen 1956-ban.
A hazaszeretet adott erõt nekik, a hit az igazságban és az igazság Istenében. Az evanglélium azonban arra kényszerít bennünket, hogy továbbkérdezzünk. Ha a hazaszeretet erõt ad az emberfeletti bátorságra, akkor vajon mekkora erõ lehet abban az emberben, aki Istent szereti ugyanilyen õszintén, ugyanilyen emberfeletti odaadással? Amikor mi a naponkénti aggódásainkkal és szorongásainkkal csatázunk, ,a család mindennapi kenyere iránti rettegésben többnyire minden hónap végén tetõtõl talpig megmártózva, a napi félelmek szintjén is naponta megalkudunk a sorssal, a körülményekkel, a mindenkori hatalommal.
Pedig a Krisztus így int bennünket:
-Ne féljetek azoktól akik a testet megölik,mert a lelket meg nem ölhetik. A lélek az, ami megelevenít, a test pedig nem használ semmit.- Aki Istent szereti, annak minden a javára van, mert az ilyen ember az örömben háládatos, a bánatban állhatatos. A teljes szeretet pedig kiûzi a félelmet. Mert aki a hazát szereti, a haza javát keresi mindenkor, és életét adja érte, ha kell. Aki Istent szereti, az Isten országát keresi, és életét adja érte, ha kell.
Akit pedig Isten szeret, annak hazát és családot, küldetést és feladatot ad, hogy hûséges gondviselõje legyünk azoknak, akik ránk bízattak, hogy családjainkat és hazánkat a Krisztus kegyelmébe ajánljuk gondolattal, szóval cselekedettel, igyekezettel, buzgósággal, és legfõképpen a jó példával elõljárván, mint azt tették ezer esztendõn át apáink, hogy szent örökségként adhassuk gyermekeinknek Jézus Krisztus evangéliumát nemzedékrõl nemzedékre.

Ámen.

György Attila László

2003 - A szeretet diadala

2009-01-28T12:21:00.000-08:00

A Szeretet diadala

Valahol Amerikában azt mondta valaki, hogy csak akkor lehetsz jó amerikai, ha nem azt kérdezed elõször, hogy mit tett Amerika értem, hanem hogy én mit tehetek Amerikáért. Ez a szentencia persze elég jól hangzik, még akkor is, ha vaskos közhely, és ha látjuk és tapasztaljuk, hogy többnyire egy ország nem egyformán mér a polgárainak, hanem valahogy mindig úgy alakul, hogy az egyiknek több jut a szõlõbõl és a lágy kenyérbõl, mint a másiknak.
Ráadásul abba a hibába esik, hogy egy emberi közösséget, példul az államot, vagy akár a hazát próbálja meg az erkölcsi jó forrásának beállítani. Magától értetõdõ, hogy szent a haza, de még Petõfi Sándor is hozzáfûzte 1846-ban, hogy haza csak ott van, hol jog is van. A jogforrás pedig semmiképpen sem az ember, vagy az emberek bármilyen típusú közössége, hanem egyedül az Isten. Ist en törvényét pedig a mi Urunk Jézus Krisztus összefoglalta az evangéliumban mondván:
Szeresd az Urat, a Te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõddel. Valamint szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
Így kell tehát megvizsgálnunk a földi törvényhozási gyakorlatot, hogy vajon csak rideg regulák halmaza e, avagy benne van e a köteles szeretet, és joggyakorlatunk alapeleme e a méltányosság, az egymás iránti gondviselõ jóság? Mindenesetre a keresztény ember, aki Isten Országának polgára, bátran kérdezheti elõszörre is, hogy mit tett értem a Krisztus, mert a Krisztus meghalt mindnyájunkért a bûnök bocsánatára. Elõbb szeretett bennünket, mint hogy megszülettünk, és mindent odaadott értünk, hogy megmentsen minket a gonosztól.
Néhányan úgy érzik, hogy nem tartoznak hálával Istennek az életért, ismét mások azt hiszik, hogy a Krisztusért tenni, Isten országát szolgálni fárasztóan terhes kötelesség. Pedig maga Jézus Krisztus mondja: Vegyétek föl magatokra az én igámat, mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.
A Nagy Péntek üzenete ez : az áldozatos szeretet erõsebb a félelemnél és a birodalmak minden hatalmánál. A Húsvét üzenete ez : a diadalmas szeretet erõsebb a halálnál, mert a szeretet maga az élet, az élet pedig Isten ajándéka. A Nagy Péntek és a Húsvét tehát a szeretet diadala.
Néha nehéz megértenünk, de ha nem csak a szemünkkel látunk, hanem a szívünkkel is, ha nem csak a fülünkkel hallunk, hanem a lelkünkkel is, akkor megélhetjük, hogy ha a Krisztus szeret minket, az is értünk van, de ha mi szeretjük a Krisztust, az is értünk van. Azaz kapni jó, de adni még jobb !
Kérjük hát a mindenható szent Istent, hogy az õ Egyszülött Fia által napról napra növekedhessünk a hitben, a reményben és a szeretetben, hogy hálaadó és hûséges gyermekeiként dicsérhessük három szent nevét: úgy mint Atya, Fiú, Szent lélek, teljes szentháromság, Egy Örök Igaz Isten.

ÁMEN

György Attila László